Ne dőljünk be!

„Az erdélyi, moldvai és havasalföldi románok december elsején ott fognak össze, ahol a legnehezebb Romániának: Kézdivásárhelyen. Testvérek, az ország szíve Kovászna, annak szabadságáért kiált, hogy román lehessen.

Oda tartunk, ahol a szélsőségesek meg akartak ölni minket házi készítésű bombákkal 2015. december 1-jén. Románként a lépéseink oda irányulnak, ahol a nemzeti önazonosságunkat a legkegyetlenebb támadás éri. Nemzeti ünnepünkön, a nemzeti erőnket ezen az etnikai enklávévá válni akaró, a román alkotmány 1. cikkelyétől elszakadt helyen fogjuk gyakorolni. Kézdivásárhely egyike az irredentizmus központjainak” – olvasható a Mihail S. Târnăveanul közösségi oldalára feltöltött, jelenlétre buzdító és támogatást szorgalmazó bejegyzésben.

A magyargyűlöletéről hírhedt újfasiszta szörnyeteg ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, aljas rágalmak és hazugságok ki és szétöklendezésével próbálja ránk uszítani a honfitársait. Megteheti, mert az idevágó törvények ellenére, Romániában ezért még senki sem vontak felelősségre. Az ilyen esetekben saját kezdeményezés, vagy feljelentés alapján büntetőjogi eljárás elindítására hivatott állami szervek ugyanis cinkos módon szemet hunynak a történtek fölött.

Szomorú a románokra nézve, hogy ilyen Târnăveanul féle önjelölt nemzetvédők és álhazafiak lettek a hangadóik. Ugyanakkor az is, hogy a méltóságteljes ünneplés megszervezése helyett, magyarellenes megnyilvánulásokra sarkalják őket egy-egy ilyen alkalomból. Mi azonban ne kövessük a nagybetűs senkik példáját és ne dőljünk be a provokációnak, hiszen alig várják ennek megtörténtét, hogy újjal mutogathassanak ránk – na ugye.

Nehéz elviselni, hogy gyűlölettől habzó szájú, máshonnan ide vezényelt és szállított csürhe gyalázhat minket a saját városunkban, de csak akkor cselekszünk helyesen és székely-magyar közösségünk érdekében, ha otthon maradva távol tartjuk magunkat az aljas tobzódásuk helyszíneitől. És nem félelemből, vagy megalkuvásból, hanem józan megfontolásból. Ne feledjük, a ránk acsarkodóknak és minket gyalázóknak az a legnagyobb büntetése, ha semmibe vesszük aljas igyekezetüket.