Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Írástudóknak ismerős lehet a címbeli parancs. Tanítók, tanárok mondhatták milliószor, milliárdszor. Nem kizárólag, de nagyjából (a puskázás tiltása mellett) arra céloz a felszólítás, azt kéri, hogy a tanulók, diákok a jobb osztályzat reményében ne másolják egymástól a feladataik megoldását, hanem inkább dolgozzanak, kínlódjanak önállóan, alapozzanak saját tudásukra. Ha van ilyen. Persze, sokáig lehetne ragozni, hogy a másolás sokszor a diákok kölcsönös beleegyezésével történt, egyik segítette a másikat, amiből felkészültebb volt, és vice versa. Emiatt vezették be az iskolákban azt a módszert, hogy a padsorban közvetlen egymás mellett ülők más-más dolgozattémát kaptak.
De mi van akkor, ha egy tanügyminiszter másolta le szóról szóra egykori pedagógustársai tudományos értekezését? Nem azért, hogy meg ne bukjon, hanem azért, hogy hivatásában érvényesüljön, a ranglétrán emelkedjen, jobb állásokhoz, nagyobb bérekhez jusson. A szakirodalomban ezt plágiumnak nevezik, szellemi alkotás eltulajdonításának.
Romániában már nem sokk, hisz sok példa van rá. Most éppen Sorin Câmpeanu, a minap lemondott oktatásügyi miniszter az álszerző, aki évekkel ezelőtt egyetemi kurzusból emelt ki és közölt sajátjaként 13 fejezetet. Amíg megadta volna magát, még kicsit védekezett, valószínűleg gondolatban visszatért az iskolai példához, és azt mondta, a tényleges szerző szaktárs beleegyezésével írta rá a nevét egyik dolgozatra, más esetekben pedig a neve azért került „hivatalból” a szerzői névsorba, mert a szakírói munkák tényleges szerzőinek a főnöke volt. 1989 után Romániában 24 tanügyminiszter fungált, közülük hetet értek plágiumvádak! Na ez már egy kicsit sok!
A sajtó számára amúgy érzékeny terület a plágium, hiszen világszerte naponta több ezerszer tetten érhető a „hírből lesz a hír, cikkből lesz a cikk” gyakorlata. A tájékoztató médiában nem lehet mindig minden hírforrást csírapontosan megjelölni. De amikor egy minisztert érnek tetten, az már ciki. Olyan érzetünk is támadhat, hogy ilyen csak Romániában történhet meg, pedig nem. A gátlástalanság tőlünk nyugatra is keletre is gyakran tetten érhető politikusi körökben. És ezt nem vigasztalásképpen jegyzem meg.