Negyvenöt év fölött belga

Elkel ebben a rettenetes hőségben a nevetés, a derű, ám lihegések között még az is fárasztó. Na, és jelen esetben nevetségesnek is tűnik. A Magyar Írószövetség (kánikulában Ivó Szövetség a jó humorú pesti szóhasználatban) pályázatot hirdetett a minap Arany János születése 200. évfordulójának méltó köszöntésére, írásművészetének máig aranyat érő példájára stb.

A hirdetésnek van azonban egy – nem is olyan mellékes – sajátos zöngéje; azt üzeni, hogy a pályázaton csak 45 év alatti szerzők, írók és költők vehetnek részt. No, bennem rögvest világosodik a kétség: vajon kinek kije, mije a nyeremény várományosa? És ha most éppen nem valamelyik föltüremkedő íróról, költőről van rebbenésnyi reménykeltés, akkor…? Na, ezt még derűben sem, nem hogy borúban mutatjuk föl, mint egy ablaktörlő rongyot, mely már haszontalan.

Mi az ákosfalvi csengettyűs pokolvar lehet az, hogy a 45 éven fölüli írókat, költőket kivetik, mint szaros macskát? És szervezetten ám! Honnan ered ez és miért? Engem Soros Györgyék parancsára Budapesten az 1990-es évek közepén kivetettek a magyar irodalomból, az összes irodalmi és másmilyen lapokból, 2003 és 2010 között egyetlen könyvemre sem kaptam NKA (Nemzeti Kulturális Alap) támogatást, 2010 őszéig, a nemzeti kormány megalakulásáig.

Most mi, több tucatnyi könyvek megírói… szóval eszembe jut a Kohn-vicc, melyben a parancs, hogy a flamandok ide, vallonok oda álljanak, és megszólal Kohn: mi, belgák, hova álljunk…
A Magyar Írószövetség napszúrást kapott valahol, azt hiszem. Kóros a tünet. De hogy korosztályokhoz kötve lenne a földhöz veretés, illetve a gyógyítás?! És lennénk mi, 60-on, 70-en, 80-on túliak élve elhantolva?! Én magam pedig ismét, erdélyi és 23 évig székelysepsiszentbudapestikén újból kirekesztve! Vagy nem is volt megszakítás?

Magamra veszem, ami az enyém. Legfőbb bajom mindig az volt, hogy magamra vettem és veszem a nemzeti részt, és nem kupával, amivel az irodalmi díjakat mérik, hanem vékáslag. Na de nem ragozom. Idézem egy versem sorát, 1993-ból.

„Szavakat szórtam szerte szét, / disznók elé a gyöngyöket…