Nem lesz visszavágó

Miért ne mondanánk példabeszédet is? Van mit és kitől tanulnunk a magunk és a mások a történelméből. És az is általános igazság – azaz nem csak magyar –, hogy okos ember mások kárán tanul. Az úgynevezett menekülők sok-sok európai, amerikai halottal szemléltették elképzelésüket a jövőnkről s a magukéról. A gyengébb fehérek kedvéért meg is fogalmazták, hogy minden keresztényt megölnek – ha lehet. Innen már egy araszra sincs az összefogás(unk) létfontossága. Van nekünk Európai Uniónk is ám, melynek maguk a brüsszeli vezérek is legfennebb 20 életévet jósolnak. Miközben szabad utat engednének még ma is a beözönlő, istenhitből gyilkoló migránsoknak.

És az eddigi sok halott példája sem elég? Az sem, hogy keresztény istentiszteletbe ront be géppisztollyal a gyilkos Amerikában, mert ezt küldetésének tartja? Az a példa már több mint, amit el lehet viselni. Az egykori Svédország keresztény lakossága és az ottani életszínvonal ma a beözönlők ketrecében vinnyog. Ez sem elég? Itt már nem menekülésről, hanem egy hit, egy tőlünk idegen istenség érdekében öldöklő milliókról van szó, Európa felé jövet, illetve már Európában. Az összefogásról akarok szólni a magunk megmaradása érdekében, és itt, a mi egykori földünkön. Nem elég a példa Mohácstól Trianonig arra, hogyan kellett volna, és hogyan kellene megvédeni templomot és iskolát?

Egy a nóta, egy a tánc! Ezt tartja sok nép, nemzet szólása. Aki hibázik a kalotaszegi, a korondi legényesben, az írek táncában, maga bánja meg. Nem sorolom a sok európai és másmilyen nép, nemzet példáját az egység létfontosságára. Megélhetési pártocskák határokon innen és túl, maguk is tudják, hogyan lehet „fenn maradni”. Az összefogás erőt ad, ám erő kell az összefogás megteremtéséhez is. Az Európai Unió valóságos öngyilkolásba vezeti a keresztény európai népek sorát. Ez ám az unió! Mindent, vagy semmit! És veszítünk hazát és életet egy idegen istenség hóhérainak kezén. És ez sem elég figyelmeztetésként, kicsiknek és nagyoknak?

Bizony mondom néktek, nem sok időnk maradt példabeszédekre, de példás cselekvésekre kényszerülünk a magunk s gyermekeink megmaradásáért. Döntő mérkőzés ez, és már nem lesz soha visszavágó.