Nem ostobák, „csak” félanalfabéták

Félanalfabétákat „gyárt” a román oktatás egy nemzetközi felmérés szerint, a Programme for International Student Assessment – PISA – tesztelés nem kevesebb, mint 45 százalékra teszi ugyanis azon tanulók arányát a hazai közoktatásban, akik olvasni ugyan tudnak, de a szöveget helyesen értelmezni már képtelenek.

Szép kis kudarc, s bár az arányszámnak lehet hibaszázaléka, nem akármekkora bajra vethet fényt. A reformját épp bevezetni kívánó miniszter ráadásul arra a fonákságra is felhívja a figyelmet, hogy a tanulók jegyei másra, egy éppen ellenkező helyzetre vallanak, sokallja is a 8,50-nél jobb jeggyel leosztályozottak számát. (Ez különben 2019-hez képest 15-ről hirtelen és minden átmenet nélkül 60!! százalékra ugrott a járvány éveiben, ami nyilván az állásukat védő pedagógusok elnéző magatartásával is magyarázható, és nem lenne amúgy mértékadó.)

Az ember nem tudja, mennyire adjon hitelt az eredménynek, ennyi ún. félanalfabéta talán még sincs, a felmérés kérdőíveinek sem ártana utánanézni. De hogy rendszerszintű a tanügy eredményhiányos működése, ebben nincs okunk kételkedni sajnos, s egy reformnak erre is tekintettel kell lennie, tanárok és tanulók egyaránt rászorulhatnak a jobb és célirányosabb oktatási módszerekre, tankönyvekre, iskolai környezetre, javadalmazásra, képzésre és továbbképzésre, a nemzetközileg pozitívabb példák követésére.
Engem azonban az országos átlagban feloldott és elkent saját ügyeink jobban foglalkoztatnak. Mennyire hatékony vajon a mi kisebbségi oktatásunk? Melytől végső soron a létünk függ.

Egy kisebb egységben sokkal jobban kielemezhetők a bajok és sikerek is. Ráadásul számolni kell azokkal a különbségekkel, amelyekkel ez a nép és iskolái mindenképp rendelkeznek mind a tanulók, mind a szülői háttér dolgában. Ideje lenne leválasztani iskoláinkat az országos hálózatról, hogy saját gondjainknak szentelhessük egész figyelmünket, s ebben a nemzetköziek közt a más színvonalat nyújtó anyaországi tapasztalatokra is nagyban támaszkodhatnánk. <<