Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
E rovatcím alatt a tavaly megjelent, háromkötetes Székelyföld történetéhez fűzött széljegyzeteket és ismertetéseket olvashat a Székely Hírmondó közönsége a következőkben. A korszerű összefoglalást a Magyar Tudományos Akadémia és az Erdélyi Múzeum-Egyesület fémjelzi, s egy társadalomépítési nekibuzdulás amolyan előzetesének tartható. A helyzetfelmérés és a múltak kiértékelése erős támasza azoknak, akik nagy fába vágják a fejszéjüket. Nem vitás, hogy egy jogállamiság felé lavírozó, ellentmondásoktól ugyan nem mentes folyamatban és államban a székelység az utóbbi száz évben talán először olyan helyzetbe kerülhet, mikor jogegyenlőségét és vele járó elképzeléseit a korábbinál több eséllyel valósíthatja meg.
Felfigyeltem pár éve egy becslésre, mely szerint a Székelyföldön kívül élő magyarság körében a székely kötődésűek száma, akik valamilyen fokban itteni ősökre vezetik vissza származásukat, elérheti a két milliót is. Ez bizony az összmagyarság tizenhét–tizennyolc százalékához közelít, s jól érzékelteti mekkora e népcsoport súlya a nagyobb közösségen belül. Azt jelenti ugyanis, hogy minden öt magyarból legalább egy székely vagy ilyen felmenőkkel is rendelkezik. Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy az anyaországban vagy Erdély más vidékein jártunkban nincs jóformán nagyobb település vagy tájegység, ahol ne találkozhatnánk innen odaszármazott földinkkel, nemegyszer egész kollektívák alakulnak belőlük – a magyarországi vagy nyugat-európai, sőt amerikai székely körök térképre vetítve jól jelzik ezt –, akkor még inkább beláthatjuk, hogy népünk életének mikéntje nem csupán nemzetpolitikai jelentőségű ügy, de annyi ember érdekelt személyesen is benne, hogy méltán említhetjük az elsők között fontosság dolgában.
No de az élethez mindenekelőtt területre van szükség. Mai népünk nem akar államhatárokat megbolygatni, csoportjogait kéri csupán, de tény, hogy nem akármekkora régióban él. A világ mai államai közül nem egynek kevesebb négyzetkilométer jutott, amiből az egyik következtetés csakis az lehet: erre hivatkozva semmilyen jogot megvonni tőle nem lehet, azokat ráadásul tömbszerű megtelepülése okán is igényelheti.