Ijesztő, hogy mennyi ember nincs tisztában az alapvető együttélési normákkal, és még ijesztőbb, hogy milyen sok iskolázott ember van köztük.
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Nemrég jelent meg egy fotó a közösségi médiában arról, hogyan állnak sorban, egymás hegyén-hátán az emberek a szentgyörgyi strand előtt. Oké, értem. Én is nagyon szeretnék úszkálni, pancsolni, csak belerakni a nagylábujjam egy medence, tó, patak, csermely vízébe, mert nyár van, hőséggel, és idén még amúgy is elmaradt. De nem teszem. Azért nem, mert egyrészt semmi kedvem összeszedni a vírust, hazavinni, szétosztani szüleimnek, nagyszüleimnek, hogy aztán a kórház folyosóján üldögéljünk ágyra várva. Másrészt azért sem teszem, mert nyűgnek érzem azt a sok szabályt, amit be kell(ene) tartani a fürdőhelyeken.
Be kellene tartani ugye? De másnak is nyűg, ahogyan az a bizonyos fotó is mutatja. És mit teszünk azzal a szabállyal, ami nem kedvünkre való? Nem tartjuk be. Mi az a másfél méter távolság? Jó, ha van tíz centi. És azt a tíz centit is egy férfi szemével képzeljük el.
De kérdem én, mi értelme volt a márciusi #maradjotthon-nak az akkori napi 3-4 új esettel, ha most fertőtelepről fertőtelepre járunk, úgy, hogy már nagyjából minden településen akad 1-2 vírusos naponta? És ne feledkezzünk meg a tünetmentesekről, amelyek résztvevői szabadon járnak-kelnek a strandon, előtted a boltban. Tekintsünk el attól, hogy létezik-e a vírus vagy sem, mennyire veszélyes, mekkora az elhalálozási rátája stb. Mindenki higgyen, amit csak akar. Tagadja felőlem az egészet, tegye felelőssé a hatalmat, a médiát, a denevért. Mindegy. Csak tegye mindezt maszkban, másfél méter távolságra tőlem. Mert tapasztaljuk, szenvedjük az intézkedéseket mindannyian.
Igen, engem zavar, hogy minden országból kitiltanak lassan. Zavarnak a napi számok, és kimondhatatlanul zavar a maszk a párás szemüvegem alatt. És hiszem, hogy mást is. De mikor fogjuk már fel, hogy amíg felelőtlenül viselkedünk, addig csak nőnek az esetszámok, intézkedések, korlátok? Kérlek, ne lihegj a nyakamba a fél füledről lógó maszkoddal az üzletben, ne rinyálj, ha a kórházban nem lesz majd fekvőhelyed! Ügyelj magadra, másra! Nem nehéz, csak logika kérdése…
Ijesztő, hogy mennyi ember nincs tisztában az alapvető együttélési normákkal, és még ijesztőbb, hogy milyen sok iskolázott ember van köztük.
Tökéletesen igaza van, egyetértek minden szavával.Nagyon jó cikk, gratulálok!