Oda kell figyelnünk!

Megrökönyödve szemléztem a román média csíksomlyói beszámolói nyomán a közösségi oldalakat elárasztó bejegyzéseket, amelyek tartalma bűzlött a magyarellenes indulatoktól. Egyesek azt sérelmezték, hogy a vallási szertartást magyarul és nem az ország hivatalos nyelvén, vagyis románul zajlott. Mások a magyar és egy kitalált, nem létező föld zászlóival tartott románellenes, irredentista és elszakadást szorgalmazó megnyilvánulásként bélyegezték meg a zarándoklatot, amelyet ezért véleményük szerint be kell tiltani. De olyan is akad, aki azt állította, hogy a zarándoklat már rég csak ürügyként szolgál a fegyverek Erdélybe juttatásához. Persze találhatók voltak ennél meredekebb, minket nyomdafestéket nem tűrő szavakkal gyalázó hozzászólások is, azonban a lényeget az említettek is tükrözik.

Csak a gyűlölettől elvakított, megfertőzött tudatú, romlott lelkű, tüskés szívű személy süllyedhet oda, hogy még egy szenthelyen áhítattal gyülekező tömeg láttán is kötekedni és fenyegetőzni kezdjen. Szomorú, hogy a közösségi oldalak tanúsága szerint ilyenek ezrével vannak. Éppen ezért anélkül, hogy túldramatizálnánk, oda kell figyelnünk erre a jelenségre. Fel kell készülnünk a nemtelen támadások visszaverésére. Annál is inkább, hogy a szélsőséges AUR politikusai még csak burkoltan ugyan, de máris összekacsintottak a csíksomlyói búcsú ellen hőbörgőkkel. Nyilván nem véletlenül. De azt sem tartom kizártnak, hogy a közvéleményt „megdolgozni” hivatott véleményszökőárat ők és a velük titkos szövetségben lévő erők gerjesztik.

Csupán idő kérdése tehát, hogy a román parlament felső- és alsóházában a csíksomlyói búcsú betiltását követeljék. És ennek a bekövetkeztét komolyan kell venni, mert a nyugati világ nagy léptekkel halad az abszurditás útján. A tegnap még elképesztő és elképzelhetetlennek tartott viselkedési és megnyilvánulási formák vállnak napi valósággá. Ugyanakkor azt se feledjük, hogy folyamatosan kiszélesedő háború dúl Európában, olyan helyzetet teremtvén, amelyben bármi megtörténhet.