Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Ismerjük jól a verekedős székely legény esetét, aki a vicc szerint menteni akarván magát, a vallatáskor a hatóság előtt azt mondotta, hogy a „dolog” azzal kezdődött, hogy a koma, azaz a másik visszaütött. Világos hát, hogy az odaütéssel vagy odavágással kezdődik mindig is két fél között a „meccs”, s majd csak erre az akcióra következhet a visszaütés vagy visszavágás. Ha két személy között folyik a verekedés, mifelénk ez ugye többnyire bicskázás szokott lenni, az bizony teljességgel nélkülözi a sportszerűséget, s helyénvaló oda- és visszavágó felekről beszélni. Úgymond kulturált körülmények között persze odavághatunk szóval is a másiknak, sőt még tekintettel is.
Ha viszont két egymást követő mérkőzésre kerül sor valamely sportág keretében ugyanazon két játékos, illetve két csapat között, esetleg két egymást követő versenyidőszakban mérik össze erejüket, akkor az első összecsapást emlegetve valamiként kerüljük az odavágó szót, a másodikat pedig joggal és helyesen mondjuk visszavágónak.
Nem lenne szerencsés, ha teljesen a logikára alapoznók nyelvújító, példának okáért szóteremtő ötleteinket és megoldásainkat, mert az élő nyelvek természete és gazdagsága sokkal kiismerhetetlenebb, illetve kimeríthetetlenebb, minthogy az ész alkotta szabályokat és elvárásokat számon lehetne rajtuk kérni. Hogy aszondja, ha mondhatom, visszavágó mérkőzés, miért ne mondhatnám azt is, hogy odavágó. Odavághat így is az ember, de ez esetben minden bizonnyal célt téveszt vágása. Ne hallgass minden esetben a logikára tehát, ha nyelvi kérdésről akarsz nyilatkozni.
A magyar állami tévéadó egyik sportszerkesztőjét is egy alkalommal hallottam odavágózni, egyetlen rövid hírösszefoglalóban legalább ötször-hatszor mondotta azt, hogy odavágó mérkőzés. De hogy azóta nem vette szájára új teremtményét, az odavágót, nem tudom mivel magyarázni. Az a sejtésem, valaki, aki a helyes magyar beszédért is felel amott, odavágott a szemével, netán szóval is, hogy többet ne odavágózzon!
Mert bizony nem árt néha odavágnunk, ha nyelvi és másfajta játszmák során valaki elvéti a mértéket. Valahogy úgy, amint a gyermeknek adott atyai „intésnek” is értelme van, ha idejében csattan el, mégha napjaink neveléstudománya s maga az iskolafalak között zajló gyakorlat sem akar hallani az efféle szülői és nevelői „agresszióról”…