Oktatni, okítani és nevelni

Egy közösség sorsának alakulását tagjai tudásának és kulturáltságának szintje, illetve gondolkodásmódja határozza meg. Ahol ezt nem tartják szem előtt, ott kockáztatják az elkövetkező nemzedékek jövőjét. Éppen ezért egy társadalom érettségi foka az oktatáshoz és neveléshez történő viszonyulásából pontosan lemérhető.

Mindennek tudatában szomorúan állapíthatjuk meg, hogy Romániában e tekintetben is nagyon rosszul állunk, mert az elmúlt 27 esztendő alatt szétzilálták és lezüllesztették az addig sem kifogástalan oktatási rendszert. Ennek a negatív hatásai pedig máris tapasztalhatók, hiszen tragikusan megugrott az írástudatlanok száma, de az iskolázottak tudása is messze a kellő és szükséges szint alatt maradt, szakmunkástól az értelmiségiig.

Ennek legfőbb oka a tanügy szakszerűtlen, valamint felelőtlen kezelésében és irányításában keresendő, melyek következményeként ebben az ágazatban a politikum hibát hibára halmozott. Közéjük sorolhatók például a sebtében meghozott, esetenként egymásnak is ellentmondó törvények, határozatok és intézkedések. Továbbá az átláthatóság hiánya, az itt dolgozók anyagi és társadalmi mellőzése, valamint a diákok túlterheltsége is. Ugyanakkor azt sem vették figyelembe, hogy a gyermeket nem csak tanítani, hanem okítani és nevelni kell. Szép szóval, személyes példával, de szigorral is, ha a helyzet úgy követeli.

A felsorolt gondokon és hiányosságokon kívül a magyar nyelvű oktatási rendszerben ráadásul még sajátos nehézségekbe is ütközünk. Még mindig nem tanítják a román nyelvet számunkra elsajátítható módon, nincs megoldva a tankönyvkiadásunk és állami egyetemmel sem rendelkezünk, hogy csak néhányat említsünk közülük.

Van hát bőven tennivaló, ami elöljáróink és képviselőink kötelessége és egyben felelőssége is. Pedig az új kerettanterv nemrég lezajlott vitája és azt követő módosítása jó alkalmat kínált az előrelépésre, azonban mint annyi mással, ezzel sem tudtunk megfelelőképpen élni. Éppen ezért továbbra is szükség van egy jól átgondolt tanügyi reformra.