Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
„A levelet, amelyet küldtetek, gondosan felolvastattam magamnak.” Aki így nyilatkozik, nem szegény földműves vagy rabszolga, hanem mesterségére nézve király, Artaxerxész néven Perzsiában. Az ő dolga az uralkodás volt, nem tanult meg olvasni, nem is pazarolta drága idejét efféle léhaságra.
Az én egyik dédmamám majdnem kilencven évet élt, számára az olvasás egyet jelentett: a postás és a gáz- meg villanypénz-szedő kezébe pontosan helyezni a lejecskéket (na jó, egy kis borravalót a postásnak). A betűket ugyanis nem ismerte. De a legtisztább, legszorgosabb lélek volt hetedhét utcában, az utolsó ítéletkor úgy érzem, sok diplomás léhűtő szeretne majd szürke köténykéjébe kapaszkodni.
Az egyetemen volt egy Olaszországból jött tanárom. Ő mesélte, hogy az egyik vizsgán a legfélelmetesebb professzor azt kérdezte: mi volt Alessandro Manzoni (19. századi nagy író) legnagyobb érdeme? Majd ő maga válaszolt nagy ünnepélyességgel: Manzoni egy nyelvet adott az olaszoknak! Nos, Manzoni idejében Olaszország népének több mint fele analfabéta volt, egy szűköcske, gazdag réteg engedte meg magának a könyvvásárlást, és ugyan biza azok közül hány tartotta többre a nemzeti irodalmat a fácánsültes kártyapartiknál!
Azért írom mindezt, mert úton-útfélen jajgatunk-óbégatunk: nem olvasnak a mai fiatalok. Ezért (is) javasolta a tanügyminisztérium, hogy e hónap tizenötödikén minden iskolában szervezzenek két olvasási órát.
Legyünk őszinték, ha a mi nemzedékünk rendelkezett volna számítógéppel és okostelefonnal, mi is azokat nyomogattuk volna Karl May és Molnár Ferenc helyett. Miként várjuk el a mai, reggeltől estig dolgozó, forgalmi dugókban órákat elvesztegető embertől, hogy sok száz oldalas Tolsztojt vagy Jókait böngésszen? És az iskolában mivel vezetjük rá a gyerekeket az olvasás szépségére? A mai gyerek egyszerűen nem érti a kis bicebóca kálváriáját, és nevet a gondolaton, hogy valakit egy naranccsal és piszkos zsebből kikotorászott mákostésztával vigasztalnak. Hát arról inkább egy szót sem, hogy egy darab földért tönkretedd magad, és akár gyilkolj…
Örkény tudott valamit, amikor kitalálta az egyperces novellát. Új embereknek új irodalom, új módszerek. És Örkények, nem botcsinálta bürokraták.