OLVASÓI LEVÉL

A nagypályás labdarúgást fel kell lendíteni!

A Kézdivásárhelyi Sportegyesület tisztelt új elnökének, a titkár uraknak meg kellene mozdulniuk, mivel municípium vagyunk, Sepsiszentgyörgy után mi következünk a megyében. Meg kellene keresni (akár hirdetés révén is) a fő támogatót, és még melléje több kisebbet, hogy már valaki vegye át a csapatot, mint Sepsiszentgyörgyön Diószegi László úr, aki új játékosokat hozott, új elnököt, új segédedzőt. Ők már az első ligába készülnek, mi még negyedikben kínlódunk.

Sok nagyvárosban nincs olyan gyepszőnyeg, mint nálunk, tehát a feltételek adottak, csak kell egy olyan támogató, aki nekifog, és lassan elkezdi tenni a dolgát. Nem kell várni senkire, hirdessék, hogy mit szeretnének, valami mozduljon meg már itt is, mert látjuk, hogy Sepsiszentgyörgy milyen jól meg. Jó munkát!

A KSE-szurkolók egy csoportja

Szégyen, amit tettek!

Megdöbbenéssel írom ezt a levelet, meg idegesen is, mert egy olyan életképet kell elnéznünk Nagyborosnyón, aminek párja soha az életben nem volt. A drága szép parkunkat tönkretették, a sokéves fákat megcsupaszították, úgy néz ki most, mint az auschwitzi tábor.

Százévesnél is idősebb hársot és akácot vágtak ki tövestől, pedig a töve is elárulta, hogy milyen régen ültették. És akik ültették, most forognak a sírjukban, mint Pál Ferenc, aki 40 évig volt az iskolánk igazgatója, vagy Kónya Ádám bácsi, vagy Geréb Pál papunk – ezúttal csak őket említeném, mert rajtuk fordult az ajtó sarka mindig.

Nem sok falu büszkélkedhetett olyan szép parkkal, mint mi. Sajnálom, hogy a bevándorlóké már a szó, a döntés, és nem azoké, aki megdolgoztak a jövőnkért. Hívtam a környezetvédőket is, de ők továbbutasítottak, és vigasztalásképpen még több telefonszámot adtak.

Kovács Márta, Nagyborosnyó