Önmagunk felfedezése

Korunk eléggé földarabolva idősávokra, időudvarokra. A számítógép rendszer óriási találmány, udvarai vannak. A my document azt jelenti: az én írásaim, adataim. És innen már csak egy sántaarasz a történelemhamisítás, a dokumentumok elsikkasztása, illetve azok közönséges meghamisítása modern korunkban, el a mai napig, amikor éppen azt olvashatom az uborkafára (úgy száz éve) fölcsimpaszkodott román történészek tollából, hogy ők az ókori dákok egyenes leszármazottai, itt, Erdélyországban. Nocsak! – mondja a székely-magyar. De hol a dokument?!

Ha nincs, hát csinálnak. Volt Ceaușescu idején – lett – a bukaresti tudományegyetemen dák katedra; lehet, ma is megvan. Igaz, a dák nyelvből nem ismerünk semmit, ám a szókincs egyre nő… Ami azt illeti, a dák valóban létezett ókori nép volt, de idegenekként hozzájuk igazítani a mai történelmet, Magyarország földarabolását, elég vakmerő és jellemző cselekedet…

Nem most fut be egy dokumentum az én udvaromba, csak éppen most teszem szóvá, miután annyiszor lóvá tettek bennünket műanyagtörténészek –, hogy Amerikában jártak és laktak már az északi, rettegett vikingek Skandináviából, már 982-ben. Izlandból kitiltott Vörös Erik volt Grönland felfedezője, az ő fiának, Ericsonnak a csapatában élt a nevelőapa, aki felfedezve az amerikai észak-keleti partokon a szőlőtőkét, döbbenetében „idegen nyelven”, magyarul szólalt, „turk”, türk nyelven. És van tovább! Kanadában az 1700-as évekből múzeumban van a 70×50 cm-es kő, azon a szöveg, de nem úgynevezett runa írással, hanem – megfejtették – székely rovásírással a szöveg, jobbról balra olvasva: „Ericson járt e helyen is sok társával.”

Tudós könyvek idézik a szőlővenyigét fölfedező „idegent”, aki magyarul szólalt, aztán a követ, a magyar rovásírásost, abban ugyanaz az Ericson említve… Nekem ugyan nem áll meg az eszem a „máj dokument”-ektől, azonban eszembe jut, milyen óriási mennyiségű dokumentumot sikkasztottak el előlünk mind az akadémiáinkon, mind más, uralgó és parancsolgató idegen fiak a történelmünkről. Még a szkíta-hun-magyarságunkat is fölkenik a maguk vakablakára, bévülről! No, kaparj kutyánk!