Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Magyarként restelltem magam a minap, amikor RMDSZ-es miniszterünket, Tánczos Barnát nyaggatták a botrányéhes újságírók.
Tetszik, nem teszik, a média 90 százalékban befolyásolja a saját fejükkel gondolkodni rest homo nem nagyon sapiensek tudatát, illetve tudatlanságát. Követelték, mondjon véleményt a tusnádi Orbán-beszédről. Tánczos nem és nem, már volt egy nyilatkozat, és majd a kormányülés után esetleg beszélünk még. Úgy állt a kérdező-vádoló firkászok előtt, mint egy halálraítélt a kivégzőosztag előtt.
Bizonyos körökben „Roma locuta, disputatio finita”, vagyis ha Róma, azaz a pápa megszólal, a vitának vége, slussz. Na de egy demokráciában? Hát, miniszter úr, mondhatta volna: nem határolódunk el; vagy elhatárolódunk, de csak az első kanyarig. Egy kutya–macska kényszerkoalícióban, ahol két halálos ellenség eszi egymást, nincs hely egy harmadik véleménynek, újságíró-társaság? Én magam azt mondtam volna, igenis, ott voltunk, meghallgattuk a talán legnagyobb kortárs politikus beszédét, megtapsoltuk, maguk is megtapsolnák, ha elolvasnák, és több eszük lenne.
Egy másik miniszterünk is eljátszotta egyszer a szolgálatos magyar bokszzsák szerepét egy tévéműsorban. Akkor a riporter a szokásos pszichiáterekre inkább tartozó himnusz-témában macerálta, majd elővette a félelmetes ászt, felszólítva miniszterünket, énekelje el a román himnuszt.
Kérem, én tudom, az úgynevezett hírtévékben a pimaszság a fő kritérium riporteréknél, de ha egyszer szájjal és nyelvvel jöttünk a világra, tessék megválaszolni, nem bambán bámulni, hogy röhögjön a fél ország. Miért nem vágott vissza, hogy rendben van, de csak akkor, ha a koncertmájsztró ad egy Á-t, szóval szereljen ide rögvest egy rezesbandát, mert magyar ember nem nótázik csak úgy, szárazon. Vagy egyszerűen: szégyellje magát, neveletlen riporter, én a miniszteri munkámért felelek az ország előtt, nem énekesnek szerződtettek.
Éveken át sült le bőr a képemről egy volt RMDSZ-vezér ööö… ööö… ööö… mekegését hallgatva, arra gondolva, nagyobb lejáratás a románok előtt nem is lehetne. Most meg félsz van és csend. Jön a hó és halál?