Keressük a fényt!
Egy több évezredes emberi tapasztalatot foglalt tömör mondatba a Könyvek Könyve, mis...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Soha nem ítéltem el egy embert azért, mert nem sziporkázó elme. De amikor az ostobaság rosszindulattal párosul, az felháborító. Láttam ismerőseimet remegni a felindulástól, amikor ilyen félresikerült példányok kezébe kerültek. A nyolcvanas években egy brassói képzőművész hölgy rajztanárként szívvel-lélekkel a gyerekek mellé állt, minden szabadidejében azok tehetségét ápolta, nyitogatta kíváncsi szemeiket a sok szépségre. Amikor alapellenőrzésre jöttek az iskolába, jogosan elvárt egy minimális elismerést.
Ám pellengérre állította a szaktanfelügyelő, aki száznyolcvanöt gyerekrajzból százharmincnégy olyant talált, amelyben szerinte túl kihangsúlyozott a zöld szín – mit gondol, csak úgy magyarkodhat? Képes volt megszámolni! Különben a gyerekek háromnegyede román, és amúgy a fű fű volt, akár Ghiță, akár Gyurika keverte a vízfestéket. Soha nem felejtem annak a szelíd, kedves asszonynak a remegését, hogy ilyen alakoknak van kiszolgáltatva, mert saját műteremről nem is álmodhatott.
Egy másik ismerősöm egy nagy iskola bentlakásának volt adminisztrátora. Bukaresti ellenőr jött, egyből értésére adta, hogy az értesülése szerint irredenta bennszülötteket megrekcumozni érkezett. Teljes leltárt rendelt el, elővette a listát: barna szekrény, hol van? Mutatták neki, ott, a sarokban. – Az nem barna, az sárga. – Barna volt húsz évvel ezelőtt, azóta többször átfestették, most sárga. – Olyan nincs, elő a barna szekrénnyel. Százharminc méter futószőnyeg, lássuk. Méterest vett, megmérte a folyosókon, lépcsőkön, összeadta, csak százkettő, hol a többi? Magyarázták, nagyon régi, fel kellett darabolni, minden mosásnál összemegy, a feslett végeket levágják, fércelik. Csak az igazgató magas összeköttetéseinek köszönhette szegény, hogy nem került börtönbe, ahogy az ellenőr elvtárs ordítozva fenyegette.
Mondjuk, hogy ezek apró buták ténykedései, magasabb régiókban csak a józan ész dirigál. Nos, az ENSZ Biztonsági Tanácsának (de szépen hangzik, ugye?) állandó tagjai az USA, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína. Ugyanakkor minden négy eladott fegyverből három tőlük származik. Ez olyan, mintha a tanár parittyákat árulna a diákjainak, majd fülön csípné őket, miért törték be az ablakot. És mi felháborodunk a pitiáner bűnözőkkel összejátszó falusi rendőrön!