Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Egy székely legény merészet álmodott, és megátalkodott tenni akarással, konok kitartással, csökönyös céltudatossággal nekilátott azt valóra váltani. És ebben nem tudta megakadályozni sem a szegénység, sem a kedvezőtlen politikai helyzet, sem a támogatás hiánya, mert hite, önérzete, elkötelezettsége átsegítette az elébe tornyosuló akadályokon. Elindult hát, hogy Julianus barát nyomdokain járva felkutassa a magyarok őshazáját. Ekkor 1819. november 24-ét írtak, a legényt pedig, aki munkássága révén a magyar és tibeti nemzet szívébe egyaránt belopta magát, Kőrösi Csoma Sándor (1784–1842) néven tartja nyilván a tudományos világ.
Háromszék húsz nyelvet beszélő nagy szülöttjében a tibeti filológia megalapítóját tisztelhetjük, aki 15 éves korában szolgadiákként került a nagyenyedi kollégiumba 1799 őszén, ahol a közép- és főiskola elvégzése után tanári állást kapott. Angol ösztöndíjjal 1815-től a göttingeni egyetemen keleti nyelvtanulmányokat folytat, 1818-ban visszatér Erdélybe, és 1819 őszén gyalog nekivág az őshaza megkeresésének.
Törökországon, Iránon, Afganisztánon és Indián keresztül, a Nyugat-Tibetben található zanglai lámakolostorig jutott. Itt rakja le kegyetlen nélkülözések és embertelen körülmények közepette a tibeti nyelvészet alapjait (1823–24). Tanulmányait Tetha zanszkári faluban és a phuktali lámakolostorban (1825–26), majd Kanamban (1827–30) folytatván elkészíti az első tibeti nyelvtant és a tibeti–angol szótárt is.
A Bengáli Ázsiai Társaság 1830-ban Calcuttába hívta, ahol 1834-ben műveit is megjelenteti. Terebélyesedő hírneve és a könyvtárban biztosított állása sem tudta azonban az eredeti célkitűzésétől eltántorítani, amelynek megvalósítása érdekében 1842-ben Nagy-Tibet felé indult. Elérését a terai vidéken szerzett malária akadályozta meg, amely végül legyűrte szívós természetét. Síremléke a Nyugat-bengáli (India) Dardzsilingben található.
A felsorolt adatok kőkemény jellemre, szilárd elhatározásra és kivételes tehetségre utalnak. Egy olyan honfitársunk életútját tükrözik, aki adottságait a nemzet szolgálatába állította feltételek szabása és juttatások elvárása nélkül. Éppen ezért meg- és fennmaradásunk érdekében ő és a hozzá hasonlók kell, hogy legyenek a példaképeink.