Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Aki a gyógyulásban nem reménykedik már, de abban igen, hogy utódjai a közeljövő világversenyein, elsősorban természetesen a tokiói olimpián méltóak lesznek hozzá. Miért ne, hiszen minden Európa- és világbajnokságon gyűjtik az aranyakat, új vitrineket kell rendelni, hogy elférjenek!
Szinte ugyanaznap Bukarestben Elisabeta Lipă, aki öt arany-, két ezüst- és egy bronzéremmel gazdagította hazáját hat olimpián, sírva nyilatkozott a sajtónak, miután az állam lefaragott a szakszövetség költségvetéséből. Olimpiai évben! Amint más élsportok szakszövetségei is kevesebbet kapnak, mint a tavaly. (Utánanéztem, a Román Olimpiai Szövetség valami aprópénzzel többet most, amikor Tokióban már töltik a startpisztolyt.) Ezek alapján Lipă asszony beismeri, az általa istápolt szövetség nem remél érmeket, pedig a hetvenes években a román evezősök (evezősök, nem kajak-kenusok!) mindenkit leköröztek.
Voltak a románok négyszeres világbajnokok férfi kézilabdában, ma ki sem jutnak a nagy versenyekre. A tornászlányoknak, hej, csak emlékük maradt. Birkózás, ökölvívás – semmi. Súlyemelés – doppingbotrányok sorozata. Ha Simona Halep nem nyer érmet, meglehet, üres tarsollyal, szemlesütve tér haza az amúgy is csekély létszámú román csapat az olimpiáról, ami páratlan blama lenne. De Simona isteni ajándékként kapta adottságait, sikereit saját szorgalmának, illetve családjának köszönheti, semmiképpen a román államnak.
Ilyenkor láthatjuk, mit jelent egy nemzetben, illetve össznemzetben érző és gondolkodó magyar kormány. Bármennyire is irritálna olykor a stadionépítési mániája, le nem tagadható a sport nemzetet összefogó ereje. A görög Spiridon Louis élete végéig nemzeti hőse maradt hazájának, Brazíliát az egész világ ismerte Pelé és nem a brazil elnök miatt… Kis országok, mint Izland, Szlovénia, Makedónia, Horvátország ma sportolóik által vívnak ki nemzetközi elismerést.
És a magyar állam az elszakadt országrészek sportutánpótlására is áldoz. Köszönjük! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!