Örömtánc sírhanton

Az irodalomnak, a festészetnek, de úgy általában a szépművészetnek számtalan alkotásában fedezhetünk fel olyan utalásokat, amelyeket közvetlenül kapcsolhatunk elmúlt vagy bekövetkező eseményekhez, akár történelmi mozzanatokhoz. A jól értő olvasó és művészetrajongó könnyen talál bennük olyan jelképes részleteket, amelyek társíthatóak a már megtörténtekhez, vagy felsejlenek bennük a jövőképek is.

Példaként most egyetlen csodálatos alkotást, Móricz Zsigmond Barbárok című elbeszélésének tragikus epizódját elevenítem fel. Bodri juhászhoz, a szerény, a szépnek hódoló pásztorhoz váratlan látogatók érkeznek. Ketten, ugyancsak juhpásztorok. Alkudozni akarnak, a veres juhász Bodri gyönyörű szíját kéri, amelyet nem adhat, mert fiának készítette. Foguk egyébre fáj: Bodri juhász juhnyájára és szamarára. Végül a két vendég, látva Bodri makacsságát, egyszerűen agyonverik, de lecsapják pár éves fiát és a két kutyáját is. És most következik a megdöbbentően megrázó embertelenség. A kutyáikkal kikapartatják a homokot, beletemetik a két holttestet és a kutyák tetemét, aztán tüzet raknak a sírra, megsütik szalonnájukat, kényelmesen megszalonnáznak, mint mezei munka után szokás, majd elhajtják a juhnyájat és a szamarat.

Persze, az író igazságot szolgáltat, de az olvasót nem hagyja nyugton: tényleg ennyire aljas tud lenni az ember, hogy embertársai bánatát, veszteségét figyelmen kívül hagyva, sőt, azt tovább növelvén örömünnepet tud ülni felette? Igen, sokszor hallunk esetekről, amikor a hátba szúrt áldozatra nem is gondolva járnak győzelmi táncot. Annak idején sok helyről jött a hír, hogy esti mulatság idején, udvar sötétjében támadtak rá ártatlan vagy vétkes(nek vélt) személyekre, s mintha mi sem történt volna, folytatták a mulatozást bent a bálteremben!

És hány örömtáncot jártak népek is más népek sírja felett, hány áldozatot követelt életekben és erkölcsben a mohóság, a durvaság, a civilizálatlanság! Hirtelen eszembe jut egy mondat valahonnan: a történelem végig hullahegyeket gyártott, hogy eljárathassa azok tetején az örömtáncot!