Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A gyér írásos adatok néha éles fényt vetnek arra, mely segédnépekkel harcolt vállvetve a székelység, s érdemes eltűnődni azon, melyik és miért maradt fenn közülük máig. II. Ottokár cseh király 1260-ban beszámol a pápának arról, hogy IV. Béla magyar királlyal ütközött meg a Morva folyó mellett, s a levélből kiderül, milyen felépítésű és összetételű volt ama sereg, melybe a székelyeknek be kellett illeszkedniük. Ottokár azt írta a pápának, hogy „a magyarok híres királyai, Béla és fia, István ellen, továbbá Danyiló, Oroszország királya és fiai ellen s más ruténok és tatárok ellen, akik azok segítségére érkeztek (…) s a kegyetlen kunok, magyarok s különböző szlávok, székelyek és románok, böszörmények és izmaeliták, nemkülönben a szakadár görögök, bolgárok és oroszok s az eretnek bosnyákok mérhetetlen tömege ellen” viselt háborúkat, és állítása szerint győzelmet aratott.
Érdekes adatot rögzít egy másik oklevél (1291) arról, hogyan engedte át Ehellős fia Ehellős Torockó nevű várát az aranyosszéki székelyeknek annak fejében, hogy a tatárok vagy mások újabb betörésének útját állják. A szövetségkötést indokolja, hogy pár évvel korábban a már letelepített kunok fellázadtak IV. László király ellen, és a hitszegők letörésére a király a székelyeket is igénybe vette a polgárháborúban. Néhány évre rá pedig, a tatárok második betörésekor, 1285-ben az aranyosszéki székelyek ismételten kitüntették magukat: egy rabokkal és tetemes zsákmánnyal visszavonuló tatár seregen Torockó alatt rajtaütöttek, és ezernél több foglyot szabadítottak ki.
A krónikák szerint miután III. András elvette a stájer herceg lányát, a király kisebb könnyűlovasokból álló segítséget küldött apósának, hogy annak hadakozásaiban részt vegyenek német földön. A sztyeppei harcmodor sikerességét méltányolták a német krónikák is. No de 1301-ben meghalt III. András, és vele magva szakadt férfiágon az Árpád-háznak. Az első Anjou-házi király, Károly Róbert évtizednél hosszabb idő alatt tudta csak megszilárdítani és kiterjeszteni hatalmát az egész országra, a székelyek fölött jó évtizedig Kán László erdélyi vajda parancsnokolt, a tartományúr csak 1310-ben kényszerült arra, hogy az eltulajdonított hivatalokat, köztük a székely ispánságot visszaszolgáltassa a magyar királynak.