Pánikrácia

„Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek…” (Lukács 9:55) „Mert nem a csüggedés lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, szeretet és józanság lelkét.” (Timóteus 1:7).

Amikor a gyereke elesik és sír, a szülő nem kezd vele együtt óbégatni, hanem felemeli: semmi baj, elmúlik. Ösztönösen tudja, a gyereknek erre van szüksége. Az orvos nem jajgat a lázas beteg mellett, hanem megpaskolja a kezét: meg fog gyógyulni. Az Evangélium jelentése: Jó hír. Isten tudja, mi kell az embernek.

Miért van akkor az, hogy olyan gyakran átadjuk magunkat az önsajnálatnak, a panaszkodásnak?  Mi történik velünk? Pedig mindenki tapasztalta, mennyire kellemetlen egy olyan ember társasága, akiből csak úgy ömlik a panasz.

A médiát figyelve aktuális a megjegyzés: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek…” Mintha sötétarcú emberek graffitija lenne egy gettó penészes falain. Megújul egy városnegyed, egy színház, az semmi. Hír az, hogy késik egy villamos. Megérkezik sok százezer tankönyv az iskolákba? A stúdióban azt vitatják a „szakértők”, hogy hiányzik tízezer. Uniós rekordokat mutat fel az ország? Nem örülhetünk, mert az oviban odakozmálták a tejbegrízt.

Ha egy kórházban egy ápoló napestig óbégatna a betegek előtt, kidobnák sürgősen. Most? Pumpálják belénk a félelmet, megvonják szabadságjogainkat, és elvárják, hogy megköszönjük az állam, az UE, a WHO gondoskodását.

Komolyra fordítva a szót: figyeljétek meg a valaha elhangzott legnagyobb szónoklatot, Jézus Hegyi beszédét. A Mester elcsigázott, szegény emberekhez szólt. Hányan lehettek közöttük betegek, csalódottak, árvák, özvegyek? De nem szajkózta nekik az úgyis jól ismert bajokat: beszédében alig említ negatívumokat, és ha mégis, mindjárt megoldást is javasol. Nem háborgást, ordítozást, sértegetést, dobálózást, káoszkeltést!

Erő, szeretet és józanság, ez a jézusi szellem.

Ennek az ellentéte volt az akkori zélótákban, akik szerint minél rosszabb a helyzet, annál jobb. Sajnos, a szüntelen provokálással valóban felfordulást okoztak. Következmény: az ország gyakorlatilag megsemmisült.

Szomorú, ha valaki ezek zsoldjába áll. Mert a színfalak mögött vigyorogva leskelődnek a pénzváltók és a vámszedők.