Partnerség az önkormányzatokkal

Szóval amint az már közhírré tétetett, az RMDSZ folytatni kívánja eddigi parlamenti stratégiáját, ami azt jelenti, hogy parlamenti munkájukat a tavaszi ülésszakban is a Dragnea fémjelezte kormánykoalícióhoz kötik. Továbbra is. Csak hogy érezzük a dolog súlyát, talán érdemes felidézni, hogy mindezt a már két éve tartó, meglehetősen ellentmondásos, folyamatos arcvesztéssel járó, és többnyire eredménytelen partnerség folyományaként történik. Csak egy példa: mióta is zajlik a marosvásárhelyi suli körüli huzavona?

A legtöbbet hangoztatott érv a „partnerség” mellett az, hogy igazából nincs jó alternatíva, hiszen a parlamenti patkó baloldalának az RMDSZ támogatása nélkül is megvan a többsége, a jobboldali ellenzék pedig még tárgyalni sem akar, és amúgy is a Szövetség egymagában nem sokra menne. Ezeknek az érveknek helyt adhatunk, ha egyrészt valójában nincs alternatíva a magyar szervezet parlamenti viselkedésére, másrészt pedig a partnerség a magyar félnek is kifizetődő.

Az első esetben kevés fantáziával is elképzelhető egy olyan helyzet, ahol az RMDSZ a kormányt támogatásáról biztosító politikai nyilatkozatok híján bocsátkozik alkuba a kormányoldallal. Ami azzal a lehetőséggel kecsegtet, hogy hatékonyabban kiaknázhatnák a kormány generálta válsághelyzetek alkupozícióit. Mert ezidáig egyszer sem sikerült, arról nem is beszélve, hogy éppen a „partnerség” a legnagyobb akadálya ennek. A második kérdésre a válasz inkább nem, mint igen. Többszörös ígérgetések ellenére a kormánytöbbség majd minden alkalommal megszegte a szavát, a magyarellenes kirohanásokat nem is említve.

Hát ez a helyzet. Egyetlen logikus magyarázat, amit találni az az, hogy a parlamenti támogatását és jelenlétét a magyar szervezet a kormányzati források önkormányzatok felé áramoltatásáért áldozza fel. Vagyis igazából egy, a magyar szervezeten belüli partnerség az oka ennek a parlamenti viselkedésnek. Paktum, amit a bukaresti magyar küldöttek és a leginkább érdekelt fél, az RMDSZ vezette önkormányzatok kötöttek. A kérdés akkor viszont az, hogy a szűkmarkúan osztott bukaresti apanázs elég lesz-e arra, hogy kompenzálja a paktummal járó arcvesztést a választók előtt?