Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Rég nem olvastam annyi elmarasztaló kommentárt a pedagógusokról, mint ezekben a napokban. Vajon hibás-e ez a társadalmi szelet azért, mert valakik valahol kitalálták, hogy legyen egy ilyen nemzetközi nap? Arról pláne nem tehetnek, hogy ezt valakik valahol ünnep- és szűnnapnak nyilvánították. Kellett nekik ez az alkalom, mely „alkalmat” teremtett arra, hogy megint elverjék a port azokon, akiket máskor az egekig magasztalnak, hősöknek tartanak?
Kibújt most a szeg a zsákból, s minden szenny, ami felgyűlt mostanság az iskolák körül, az oktatás háza táján, a szerencsétlen pedagógusok nyakába zúdult. Felrótták nekik a túlzottan magas fizetéseket, szemükre hányták a három(!) hónapos szabadságot, s méltánytalannak tartják sokan, hogy a járvány idején is, míg mások háromnegyedes fizetést visznek haza, ők felmarkolták a teljes javadalmazást. Elgondolkodtató, hogy éppen azokkal szemben lángolt fel ez a megmagyarázhatatlan gyűlölet, akiket a jövő építőinek, a helytállás példaképeinek szokás nevezni.
Ezt a – nevezzem így! – közömbösséget olvastam ki abból, hogy a megyeszékhelyen, a központban, az egyik bank nagy ablakain szépen kivitelezett és jól megfogalmazott, csak román nyelvű szöveggel, háromszor is megismételve köszönik meg az egészségügyieknek, a tűzoltóknak, az önkénteseknek azt az áldozatos munkát, amit a járvány idején végeztek és végeznek. Ezzel nincs is gond tulajdonképpen, bár a magyar nyelvű köszöntést hiányolhatjuk, de megfontolandó, ha már mindenkit felsorolnak, miért nem utalnak egy félmondat erejéig a pedagógusokra is!
Lehet, ez a jegyzet meg sem születik, ha nem olvasom, hogy ugyanekkor van az építészet, tehát az építők napja is. Akár egészséges összekapcsolásnak is minősülhetne, hiszen mindkettő épít. Az építő lakóházakat, a pedagógus lelkeket. Tegyük fel, hogy tudatos ez a párosítás. Tényleg utalásként felfogható a konkrét és átvitt értelmű építkezés összefüggéseire. Tudjuk, az utóbbi évtizedek építőkkel szembeni kiszámíthatatlansága sok kárt okozott, s mintha ez megismétlődne most, mint eddig is a jövőt építő pedagógusokkal szemben.