Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Egymás után hagynak itt nagyjaink, hiszen csak az elmúlt héten három kiváló személyiséggel lett szegényebb a magyar nemzet. Közülük elsőként Bács Ferenc (1936–2019), Kossuth- és Jászai Mari-díjas, erdélyi származású magyarországi színész, érdemes és kiváló művész távozott április 16-án. Őt követte április 17-én, szerdán az Amerikai Egyesült Államokban Hámos László (1951–2019) emberjogi harcos, a Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) egyik létrehozója és elnöke. Másnap, április 18-án, csütörtök reggel a sepsiszentgyörgyi Incze Sándor (1933–2019) nyugalmazott református esperes, a Székely Mikó Kollégium Alapítvány elnöke távozott közülünk.
Három értelmiségi férfi, akik az élet különböző területein és a tér más-más pontján fejtették ki tevékenységüket, azonban összekapcsolta őket magyarságuk, nemzetük iránti elkötelezettségük és népük alázatos, de hatékony szolgálata. Megpróbáltatásokkal terhelt, nehézségekkel telített, akadályokkal tűzdelt sors volt az övék, akár a nemzeté, amelyből vétettek. Fájdalmasan szép élet részesei voltak, így az sem véletlen, hogy az Úr éppen nagyhéten szólította magához őket.
Incze Sándor az erdővidéki Szárazajtán látta meg a napvilágot. Abban a faluban, ahol a hírhedt Maniu-gárda 13 ártatlan magyar életet oltott ki veszett kegyetlenséggel 1944. szeptember 26-án. Útja innen a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium padjaiba, majd a kolozsvári Protestáns Teológia falai közé vezetett, ahol 1956-ban fejezte be tanulmányait. Lelkipásztorként Szolokmán (1956–1964), Magyarhermányban (1964–1974), Kovásznán (1974–1981), végül pedig Sepsiszentgyörgy–Szemerján (1981–2003) szolgálta népét és Istenét. 1990-től mint a Sepsi egyházmegye esperese is. Ugyanakkor a megyeszékhely tanácsának tagja, a már említett alapítvány vezetőjeként és az elesettek szószólójaként egyaránt a magyar közösség sorsának jobbá fordításán fáradozott. Egyik erénye a fiatalabbak véleményének kikérése és meghallgatása volt. Áldásos tevékenységének többek között három teljes alakú köztéri szobrot köszönhet a város. Példája, példájuk helytállásra kötelez.