Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Ha kicsit is vizsgálódunk a névadást illetően, könnyen felismerjük, ezen a téren társadalmunkban több száz év alatt alig történt számottevő változás. Újabban viszont, ha nem is a könyv és az olvasás, de a film, majd később a televíziózás hatására választanak bizonyára „divatos” neveket gyermekeiknek a szülők. Ötven–hatvan évvel ezelőtt még azért megszokottak voltak – például szülőfalumban –, az Ó- és Újszövetségből ismert nevek vagy az ókori és középkori szenteké, úgymint Mózes, Áron, Dániel, Anna, Magdolna, Erzsébet, Zsuzsanna, Mária stb. – hogy csak a leggyakoribbak közül mondjak néhányat.
Korunknak – azt tartják – a gyorsuló idő lenne az egyik fő jellemzője. Mintha ezt mutatná névadásunk is, minthogy rövid idő alatt elég nagy változás állt be ilyen téren például a konzervatívnak tartott székelység körében. Az emberi természetről viszont ugyanez nem állítható. Az bizony – úgymond – nem tart lépést a „divattal”. Hiába kerülnek nevek „átültetésre” kevésbé ismert vagy távoli népek és kultúrák köréből – egy-egy sorozatfilm hatására például! –, ezek révén az újabban használt nevek viselőinek természete nem változik meg. Sem jobb, sem gonoszabb nem lesz valakiből, ha az illetőt nem Pál, hanem Patrik, nem Márta, hanem Mercédesz névre keresztelik.
Nemegyszer éppenséggel a társadalomban beállt irányvesztést és értékzavart tükrözi napjaink névválasztása. Tapasztalni ugyanakkor, hogy nem szűnik meg – ahogy egykor mondották – a jóra való restség, nem vész ki az emberből az irigység és hiúság, a gyűlölködés és a mások fölötti hatalmaskodás vágya. Jószerivel érvényes ez testvérre, szomszédra egyaránt.
Arany János még a hagyományos, Péter és Pál névre hallgató két szomszéddal példázta mindezt közismert versében, A fülemile címűben (1854), mondván, csakis a naptárban férnek össze békésen egymással emberei, az életben viszont megbékélni meg sem próbálkoznak… Hogy egyiküknek sem jó ez így, hasonlóképpen kisebb-nagyobb magyar közösségeink, társadalmunk is csak meggyengülve, teremtő, építő erejét alaposan szétforgácsolva kerülhet ki az értelmetlen perpatvarokból, azon ajánlatos lenne elgondolkoznia mai s holnapi magyaroknak, ha nem máskor, éppen Péter és Pál vértanú apostolok napján…