Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Kimondottan megesett a szívem Nicolae Breban, a 83 éves román akadémikus gondolatait olvasva egy interjúban (Evenimentul zilei, ápr. 18., Florin Saiu készítette). Mondja, három évet dolgozott egy könyvén mostanság. Egy kiadó vállalta, de pénz, tiszteletdíj nélkül. Ez nem lepett meg, ugyanilyen helyzetben vagyunk. Ő súlyosan vádolja a demokráciának nevezett társadalmi rendszert (rendszer lenne ez?!) Romániában. Ebben is egyezünk. Mindvégig keserű hangja sokszorosan nyilallik belém, amikor a román nyelv és történelem védelmében panaszkodik. „A magyarok, ugyebár ők a hunok, iskolákban tanítják a latint. A román nyelv törzse latin, és mi nem tudunk latinul… A történelem a padlón van nálunk. Pedig ha nincs történelmed, nincs román államod.”
Igazat adnék Breban akadémikusnak nagy marékkal, ha lenne arra módom, és tele a magyar markom. Breban úr máig is az 1989-es gengszterváltás nagy csalódásában él. Vajon veszi-e észre azonban, hogy az „egységes nemzeti állam” szedett-vedett alkotmányát még egyetlen kormány, kormányzó román párt nem tartotta be? És azt igen-e, hogy eddigelé minden román kormány (1920-tól és nem ’89-től!) a mai napig a magyar nyelv, hagyományrendszer, a kultúránk és a történelmünk – egyáltalán a magyar nemzetrész – eltakarításáért tesz meg mindent?
Mondja: „a románok felkészületlenül beleestek a demokráciába, bizonyos pártok megkaparintottak mindent, a bíróságok pártosak… És még valami, ami hiányzik: a nép reakciója.”
Így van. S mi magyarokként ebben úgy vagyunk benne, hogy már félni sem merünk. Mert aki félti övéit, nemzetét, az cselekszik érettük! Hazug valót és történelmet tanítunk, tanulunk román nyelven. Száll a hazugság a középkortól máig híres pozsonyi csata (907) után egy nem létező frank császári dekrétumról, hogy „a magyarokat ki kell irtani.” Olvassuk latinul a 16. (és nem a 10.) században leírt bajor hamisítást: „UGROS ELIMINANDOS ESSE”. Mára a magyarság ellenségei „kiirtásra” ferdítették a soha le sem írtakat. Románia ehhez alkalmazkodik a maga hamisításaival.