Pogány keresztelők

Nem jó időben és helyen születtem, ám néhány illanó évtized alatt megértem és megéltem két ország állampolgáraként, tél-túl otthon, három társadalmi rendszert. Szinte minden okom megvolt, hogy meg ne bánjam. Bölcsőm körül fogait csikorgatva üvöltött a romániai fasizmus. Jött a Román Kommunista Párt, hogy rendet teremt. Aztán a műanyag forradalom, mely visszarémített Székelyföldre, elanyátlanodva az anyaországban. És mit ad Isten, megint, még mindig léteznek székely falvak a kegyetlen árnyékban, melyek nem viselhetik a saját nevüket.
Mert itt van például a történelmi kegyhelyként is számon tartott Eresztevény. Az áldott kis falucska arra is emlékeztet, mekkora munkát jelentett annak idején a frissen nyeregbe került román hatalomnak elkeresztelni akkora magyar területen a települések magyar nevét románra. Eresztevénynek akkor 221 magyar lakosa volt, más egy lélek sem. És a rikongó román keresztelőben kapta az Eresteghin nevet. Jött a nagy előd, a szocializmus, aztán a mai, Eresztevény a mai napig sem kapta vissza a nevét. Ha ki kell ejtenie az ottani lakosnak, nyekegve kínos a próba. És a magyar történelem lapjain ott van ágyúöntő Gábor Áron neve, mellette a tény: a kökösi csatában sebesült, Uzonban halt, Eresztevényben temették, hősi emlékműve ma is áll a templomkertben, körötte 51 kopjafa, 31 a Balázs Antal keze munkája. Magam ezt a pogány, erőszakos keresztelést, illetve névrablást többször szóvá tettem a világ előtt, hiába. A falucska és Maksa között jókora távolság van, kóbor medvék is tudják azt, de az ősi név tüzekre vettetett. Kinek a gondja, rajtam kívül? Jött ma is a turista, keresi Gábor Áron sírját. Nosza, magyarázzuk csak körbe! Maksa mellett van Besenyő, nevén szólíthatják, Komollót is valamivel arrébb, hogy nem Réty, hanem…
Ha hátat fordítanak illetékesek és illetéktelenek egy-egy falucskánknak, kihez fordulhat, aki még nem néma? Írom mindezt a felelőtlen felelősöknek, név szerint.