Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Dolgozik, erősen, érdekvédelmi szervezetünk a Beke–Szőcs-ügyben. Elküldtek még novemberben az államelnöki hivatalnak egy kollektív petíciót, amit két Kovászna és egy Kolozs megyei RMDSZ-szenátor, illetve -képviselő, valamint a Magyar Polgári Párt két, RMDSZ-színekben képviselői helyhez jutott tagja írt alá. Ebben arra kérik Románia elnökét, hogy „minden politikai és egyéb eszközét felhasználva semmisítse meg a legfelsőbb bíróság által a Beke Istvánra és Szőcs Zoltánra kimondott, öt-öt év letöltendő börtönbüntetésre vonatkozó jogerős ítéletét”.
Az államelnöki hivatal kivételesen válaszolt is (ebbéli törvényes kötelezettségének leginkább akkor tesz eleget, amikor tudja, hogy igaza van, máskor annyira nem sürgős), és lazán közölte: az alkotmány szerint egy jogerős és visszavonhatatlan bírósági ítélet felülbírálata nem tartozik az államfő jogkörébe, és minden ez irányú esetleges cselekedet szembemenne a jogállamiság és a hatalmi ágak szétválasztásának elvével, és beavatkozást jelentene az igazságszolgáltatás megvalósulásába.
Az a gond, hogy az elnöki hivatalnak igaza van. Értem én, hogy nem kérhettek kegyelmet, mert kegyelmet csak bűnös kérhet, és ez ellen leginkább éppen a két elítélt tiltakozik, hiszen ezzel – közvetve – elismernék, hogy bűnösök. De vajon mi értelme van, hogy jogászokból, emberi jogokat védő irodavezetőkből álló képviseletünk olyat kérjen, amiről – elvben – tudnia kellene, hogy biztosan elutasítják? Azon kívül, hogy lehetőséget teremtenek a kisebbségek jogait még tévedésből sem támogató államfőnek, hogy mossa kezeit; vagy azon kívül, hogy esetleg hiú reményeket keltenek az emberekben, hogy van esély ezen az úton kiszabadítani az ártatlanul bebörtönzötteket.
Miért nem segítnek inkább abban, hogy éljenek a rendkívüli jogorvoslat lehetőségével? Persze, egyáltalán nem biztos, hogy az sikerülne, de ha azt elutasítják, akkor már az Emberi Jogok Európai Bírósága elé lehetne vinni az ügyet. Addig is ez olyan pótcselekvésnek tűnik, hogy csináljunk valamit, hogy ne mondják, nem csinálunk semmit…