Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Pótolhatatlanok?

Amikor egy rejtélyes módon elkallódott keverőlapát miatt új kenyérsütő-gépet kellett vásárolnom, úgy éreztem, vannak pótolhatatlan dolgok, amelyek hiányában tehetetlenül állunk, mint a doki, amikor befuccsol a számítógépes rendszer; mint Arkhimédész, amint kibillenteni készül sarkaiból a világot, csak éppen az a fránya szilárd pont nincs kéznél. Pedig csak egy kis fantázia kellett volna – akár a gyereknek, aki egy rozoga sámlin ülve egy pálcával a kezében büszke, boldogabb, mint Nagy Sándor India meghódítása után. Vagy mint Rejtő Jenő légiósai a Szaharában, lakktáskával a kezükben, ha már hátbőrönd nincs, tangóharmonika-muzsikával trombita hiányában, kaszinói pókerjelszavak után masírozva, mert a parancsnok mást nem tud. Ugye, jól megvoltak, és akárhogy is, kevésbé kártékonyak, mint egy reguláris hadsereg!

Beszéltem olyan emberekkel, akik őrölt fakéreggel pótolták a pirinyó lisztet a háború alatt, és békés időben én magam is romantikáztam eleget kávé nélküli kávét szürcsölgetve, maszek gyertyafénynél, amikor a „jepoka de luminö” csúcspontján elvették a villanyt. Ők is túlélték, én is. És tanultam verspótlóként ilyeneket: „A párt, komám, az nagy dolog!/ Könnyebb a föld is, – láthatod/ váltóekénk van, s hogy szeli!” Igaz, ettől még ma is csuklom.

Káros lehet azt képzelni, hogy valaki pótolhatatlan. Az 1954-es, híres-nevezetes berni német–magyar döntőben a Mester, Sebes Gusztáv nem merte kihagyni Puskás Öcsit, bár a száguldó őrnagy sérült volt – azóta is vitatják, talán ezért maradtunk le az aranyéremről, egy épkézláb pótjátékos hasznosabb lett volna.

Sőt, még azt is lehet pótolni, ami sohasem volt. Hát nem mutogatták a rendszerváltás előtt a marosvásárhelyi Kultúrpalota freskóit, mint román remekműveket? És a Kinizsi téren nem lóg a tábla, hogy Pavel Chinezu? Bertold Brecht írja egy versében: „Ha a nélkülözhetetlen férfiú összevonja szemöldökét,/ Meginog két világbirodalom./ Ha a nélkülözhetetlen férfiú meghal,/ A világ körülnéz, mint az anya, ki nem tud tejet adni a fiának./ Ha a nélkülözhetetlen férfiú egy héttel halála után visszatérne,/ Nem lelnének számára az egész birodalomban egy portási állást.”

De azért egy jó szót szólni ott, ahol te vagy, ahol én vagyok, nincs, ki megtegye helyettünk. Ebben pótolhatatlanok vagyunk.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás