Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Amikor egy rejtélyes módon elkallódott keverőlapát miatt új kenyérsütő-gépet kellett vásárolnom, úgy éreztem, vannak pótolhatatlan dolgok, amelyek hiányában tehetetlenül állunk, mint a doki, amikor befuccsol a számítógépes rendszer; mint Arkhimédész, amint kibillenteni készül sarkaiból a világot, csak éppen az a fránya szilárd pont nincs kéznél. Pedig csak egy kis fantázia kellett volna – akár a gyereknek, aki egy rozoga sámlin ülve egy pálcával a kezében büszke, boldogabb, mint Nagy Sándor India meghódítása után. Vagy mint Rejtő Jenő légiósai a Szaharában, lakktáskával a kezükben, ha már hátbőrönd nincs, tangóharmonika-muzsikával trombita hiányában, kaszinói pókerjelszavak után masírozva, mert a parancsnok mást nem tud. Ugye, jól megvoltak, és akárhogy is, kevésbé kártékonyak, mint egy reguláris hadsereg!
Beszéltem olyan emberekkel, akik őrölt fakéreggel pótolták a pirinyó lisztet a háború alatt, és békés időben én magam is romantikáztam eleget kávé nélküli kávét szürcsölgetve, maszek gyertyafénynél, amikor a „jepoka de luminö” csúcspontján elvették a villanyt. Ők is túlélték, én is. És tanultam verspótlóként ilyeneket: „A párt, komám, az nagy dolog!/ Könnyebb a föld is, – láthatod/ váltóekénk van, s hogy szeli!” Igaz, ettől még ma is csuklom.
Káros lehet azt képzelni, hogy valaki pótolhatatlan. Az 1954-es, híres-nevezetes berni német–magyar döntőben a Mester, Sebes Gusztáv nem merte kihagyni Puskás Öcsit, bár a száguldó őrnagy sérült volt – azóta is vitatják, talán ezért maradtunk le az aranyéremről, egy épkézláb pótjátékos hasznosabb lett volna.
Sőt, még azt is lehet pótolni, ami sohasem volt. Hát nem mutogatták a rendszerváltás előtt a marosvásárhelyi Kultúrpalota freskóit, mint román remekműveket? És a Kinizsi téren nem lóg a tábla, hogy Pavel Chinezu? Bertold Brecht írja egy versében: „Ha a nélkülözhetetlen férfiú összevonja szemöldökét,/ Meginog két világbirodalom./ Ha a nélkülözhetetlen férfiú meghal,/ A világ körülnéz, mint az anya, ki nem tud tejet adni a fiának./ Ha a nélkülözhetetlen férfiú egy héttel halála után visszatérne,/ Nem lelnének számára az egész birodalomban egy portási állást.”
De azért egy jó szót szólni ott, ahol te vagy, ahol én vagyok, nincs, ki megtegye helyettünk. Ebben pótolhatatlanok vagyunk.