Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Kedves olvasó, játsszuk azt, én egyet írok, és ön mást olvas. Kezdjük?
Szóval én mondom:1921. (Ön 2021-et ért). Én az alig megalakult Szovjetuniót említem (ön, okos ember, tehát már tudja, hogy az lehet Szíria, Líbia, Afganisztán, kedve szerint). Folytatom: Lenin (ön összevonja szemöldökét, mert az gonosz diktátor, mint Asszad, Lukasenka – látja, megy a játék!).
A tárgyra térek. Éhínség. Borzasztó, egy másfél Németországnyi területen, a Volga és az Ural vidékén.(Itt ön nincs, mit változtasson, az ma is éhínség). Mondom az okot: szárazság, évek óta, termés szinte nulla.(Ön nagyon okosan hozzáteszi a világháborút, az új szovjet állam nemzetközi lerohanását a demokrácia nevében, az őrült bolsevik gazdaságpolitikát. Hoppá, mondja helyesen, a mai diktátorok őrületeit, a nemzetközi szankciókat a demokrácia nevében, a polgárháborúkat.) Lenin a világ munkásaihoz fordul, hogy az öt millió eléhhalálozott legyen már elég. A büszke demokráciák három kézzel szórnák a mentő segélyeket, de…, de… politikai feltételekkel, azaz zsarolással. (Ön már felkiált, hogy 2021 egy fabatkányit sem különbözik 1921-től. Ujjé, megy a játék!)
És az emberek halnak. Az utcákon hevernek az éhségtől felpuffadt, torz fintorú holttestek. Gyerekek, akik annyit tanultak beszélni: éhes vagyok, kenyeret! Tömegek hagyják el a pusztává vált vidéket, lerohanják a városokat, innen a kolera borzalmai. Megjelenik a kannibalizmus. Igen, a kannibalizmus. Vadak, barbárok, ugye? (Mint a mai migránsok, hallom a kiegészítést).
Most én kérdezek. Az élelemért kiáltó ember jobb- vagy baloldali? A szárazság konzervatív vagy liberális? A halott gyereke mellett ordító anya kelet- vagy nyugatorientált? (Ugye, olvasó, itt ugyanígy érzel? Bárcsak vége lenne a játéknak, de nincs).
Akkor, 1921-ben értelmiségiek emelték fel hangjaikat e humanitárius katasztrófa miatt, amely szembeköpése volt az emberi méltóságnak. Bernard Shaw, Einstein, Anatole France. Valamicske eredmény mutatkozott, de szégyenteljesen gyenge. Mert néhány normális hang mit tehet a bomba- és srapnelgyártók, a tankmániás generálisok, a pofátlanul törtető, anyuk-apjuk testén is gátlástalanul menetelő politikusok ordításával szemben? (Ma sem sokat, mondják önök. Pfuj, emberiség!)