Rabmunka

Olvasom, mennyi szépet írnak, s mondanak még szebbeket az iskolakezdésről. Eszembe jutnak a valahai iskolakezdések, amikor az osztálytársakkal és néhány tanárral való találkozásokon kívül semmi vonzót nem találtam a biflázás újbóli megkezdésében. Ahogy az unokákat meg a rokon gyerekeket elnézem, ma sincs ez másképpen. Mert arról ugyebár kevés szó esik, hogy jelenkori nagyjaink többségének nyűg volt az iskola, és éppen a magolók többsége nem futotta be az elvárt szakmai pályát.
Látom, vannak iskolák, amelyek kiválasztják maguknak a szerintük legjobb tanulókat. Csak éppen nem a legtehetségesebbeket. Ennek bizonyítására odaadnám minden pedagógusnak Csiffáry Gabriella tavaly megjelent, Magyarázom a bizonyítványom – Ismert emberek az iskolában című kötetét. A szerző a maga műfajában zseniálisat alkotó emberek iskolai pályafutásának járt utána, s ezek, éppen az iskolarendszer hibái miatt, nem mindig „teljesítettek” az ősi „skola” padjaiban.
Nos, a jelenleg is tetten érhető, egységesítésre való törekvés nem tesz jót a tehetségek kiválasztásának. Nagyon sok zseni – pl. a fizikus Stephen Hawking vagy a képzőművész Pablo Picasso – az első osztályokban nem tudott megtanulni olvasni. Sir Winston Churchillt pedig szó szerint többször is ki akarták dobni az iskolából. Most is butának mondanák, és egy elit iskolából eltanácsolnák. Mint amiképpen ugyancsak hátramaradottnak mondanák a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albertet, aki kimaradt az iskolából, majd magántanulóként épphogy átbukdácsolt az érettségin. Az anatómus Szentágothai János is hírhedten rossz tanuló volt. Az író Móricz Zsigmond a tanulást „rabmunkának” tekintette, de a költő Weöres Sándornak is viharos volt „a középiskolai pályája”…
A példák sora hosszú, de ez nem jelenti azt, hogy minden rossz tanulóban zseni rejlik. De azt igen, hogy az egyenoktatás, az egyetlen úton egyetlen válasz elérése és ennek megkövetelése már régen túlhaladott elmélet. Ez egyáltalán nem járul hozzá – bár állandóan ezt ismétlik a fiataloknak – „az életre való felkészítéshez”. Viszont a fentebb felsoroltak mellett az iskolában elégtelent vagy elégséges osztályzatot kapó Petőfi Sándor, Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső, Gárdonyi Géza, József Attila, Rejtő Jenő, Jávor Pál, Csontváry Kosztka Tivadar, Kabos Gyula, Eötvös Loránd is jelesre vizsgáztak az életben.