Rajtunk múlik

A Kínában elszabadult COVID–19 koronavírus vészes gyorsasággal terjedt, és csak idő kérdése volt, hogy Európában is felüsse a fejét – ami, sajnos, be is következett. Kezelhetetlen járvánnyá fajulása megakadályozása végett pedig földrészünk nyugati és keleti felének kormányai egymás után hozzák, és naponta szigorítják a társadalom egészét érintő megszorító határozatokat.

Korlátozták, majd lenullázták a tömegrendezvényeken részt vehetők számát. Felfüggesztették a tan-, és minimálisra csökkentették a közintézmények tevékenységét. Erőfeszítéseik azonban kevésnek bizonyultak, így Magyarországon veszélyhelyzetet rendeltek el, Romániában szükségállapotot vezettek be. Ez többek között a határok lezárását, kulturális és sportesemények törlését, kereskedelmi egységek szűkre szabott működését vonta maga után. Szükséges és érthető intézkedések, amelyeket a vírushelyzet alakulásának függvényében újabbak követhetnek.

Szükség van rájuk, mert egy beazonosítatlan eredetű, láthatatlan és alattomos ellenség támadt a világra. És érthetők, hiszen egyelőre csak az otthonaink védősáncaiba való visszavonulásunkkal tudjuk megakadályozni a rohamos terjedését. De az ismeretlentől való félelem könnyen tömeghisztériába csaphat át, és ebben rejlik a legnagyobb veszély. A kétségbe­esés szülte kapálózás és fejetlen cselekvés ugyanis óhatatlanul társadalmi összeomlásba torkolló felfordulást okoz.

Éppen ezért a hirtelen nyakunkba szakadt gondokat csak felelősségteljes magatartással lehet apránként megoldani. Ennek kialakításához azonban őszinte magunkba nézés, a tényekkel való fájó szembesülés és józan belátás szükségeltetik. Időnk most már bőven jut rá, hiszen a mindennapi hajsza szünetében alkalmunk nyílik rádöbbenni, hogy eddigi életmódunkkal és -vitelünkkel a vesztünkbe rohantunk. Belátni, hogy nem mindenható urai, hanem törékeny és könnyen sebezhető utasai vagyunk a Földnek.

Hogy milyen lefolyású és kimenetelű lesz a járvány, ma még senki sem tudja. Az viszont teljes bizonyossággal megjósolható, hogy lezár egy folyamatot, és emberi létünk új szakaszába lépünk. És ennek minősége csak rajtunk múlik.