Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Becsüljük a vendéget, de nem ám a medvéket! Még jól is hangzik az alkalmi szólás, viszont a kezdet kezdetétől megtanulta az ember a saját bőrén, mit jelent egy medvelátogatás. Manapság Székelyföldön úgy hozzátartozik a tavaszi légkörhöz a medvejárkálás, akár a szúnyogoké.
Úgy is fogalmazhatunk és helyesen, hogy a medvetámadásokat, betöréseket, lerontásokat is a szovjethatalom rakta reánk, s maradt az Romániában, állami védelem alatt. A medve szabadon jár, kel, ront, betör, öli a háziállatokat, s igen, az embert is. A szúnyogsereg ellen sose kelt ki az itt-ott dolgozó ember.
A medve szabad rablógyilkos minálunk, babám! Sokszor voltam tanúja, meghallgatója, hogyan nevetik, mert nevetségessé vált jogi kérdésnek tartják külföldiek az ember kiszolgáltatottságát, el egészen az életveszejtésig a vadállatok lomhájának. Régi-régi szólás cseng ide be most is: ne bántsd a magyart! Ez viszont Romániában nem érvényes az emberre, csak a medvékre. Nem túlzok most sem. Viszont itt e hazátlan hazában, ahol bokán vágják bottal a magyart, ha szólal, a medvéknek társadalmi joga van: bántani medvét nem szabad, szervezetten kiverni, elriogatni megbűnhődött vidékekről tilos, és így tovább.
Mehet-e ez így tovább? Hiába döngetünk kaput, paragrafusokat, medvevilág ez. Sose felejtem el – egyszer már írtam róla, most csak említem –, jó hírű Zabola községben meglátogattam a gyógyulóban levő fiatalembert. Medve támadta, szinte halálra. Most viszont ismét csilingelnek a sajtóban Nyugat felé, jöhetnek a vadászok, kiskirályok, nagy gazemberek, nem számít, csak fizessenek. Na, nem a kárvallott falvaknak, gazdáknak, egy frászt! Be Bukarestbe, a medvés hivatalokba. Mert a medvéknek szakosztályaik vannak jogi berkekben. Hogy a lakosság elkerüli a környék berkeit, rettegvén a medvéktől? Ugyan! Ugyanakkor külön törvényerejű paragrafusgyűjtemények vannak, azok megszegése… Brr!
Nem is jó rágondolni. De mi lesz itt, Csíkban, Tusnádfürdőn, Szejkefürdőn? A medve nem ötletszerűen támad. A medvének szabad a járkálás, zavartalan. Mert a medvét megtámadni, baltával ellene védekezni tilos, ember!
Székelyföld kiterített, szabad, védett medvemezők rengetege.