Rémálmok honfoglalói

Hogy milyen idők járnak, Istenem! Bővítik az állatkerteket is Székelyföldön. Az egyik alkalmi előadó ezt a gazdaságilag is fontos műveletet többek között azzal is magyarázta, hogy ha a lakosságnak nemzetiségi hovatartozástól, kortól meg nemtől függetlenül van mit simogatnia, színesebbnek látja a környezetét. Nézem a televízióban a világ állatai nevű csatorna képeit, csodálatos őserdők, bennük bennszülött ősállatok meg bennszülött őslakók, betelepedett vagy alkalmilag ebben az életben gyönyörködő európaiak.

Kívánkozom oda is. Eközben eszembe jut a japán bennszülött, Coudenhove-Kalergi, aki a múlt század elején, 1922-ben alapította meg a páneurópai mozgalmat, az máig sem fulladt ki végleg, sőt. Az ő, Kalergi édesanyja japán volt, apja német. Ne soroljuk. Nos, őt tartják az Európai Unió megálmodójának. Az utópia megvolt, Thomas Morus szellemisége is jelen az álmai között. Fő célja az új világrend létrehozása. Két világháború között, Trianon után az új „világkormány” legfőbb támogatói Kalergi mellett a magyar királyi állam szétdarabolásának nyertesei.

Közelítsünk a mai paranoiás, idegbeteg Európai Unió rángatózásaihoz mindennek kapcsán. Nem volt álom Coudenhove elképzelése, hogy vegyes, vegyített, idegenekkel tele Európát hozni létre az új Európa világrendjeként… Otthon érzed végre magad, ó, maradék magyar nemzet? Nem lészen Habsburg-uralom, hanem egy világot rettentő, idegen-szerelem rémálmának megvalósulása, természetesen idegen vezetőkkel, és semmi nemzetiség, nemzet-álom!

Ahhoz, hogy bárki otthon érezze magát ebben a lázálomban fölrémült „világrendben”, föl kell adni itthon „azt a rongyos régi” mundért, ami ott van a még létező nemzetek hagyományaiban, maradék sirató nótáiban.  És most eszünkbe jut a kifosztott Erdély magyar kastélyainak sorsa. A berontók vittek minden hasznosat. Lesz-e hely majd mindenkinek abban a rémálmosan is omlatag „Páneurópában”, melyet sürgősen szerkesztenek unokáimnak?