Reménykedjünk!

A párizsi Notre-Dame székesegyházat pusztító tűzvész híre megdöbbentette és elszomorította a világot. Legalábbis annak a szépre érzékeny, szellemi élményekre vágyó részét – vallási meggyőződéstől függetlenül. A francia főváros büszkeségének tartott, 856 esztendős templom ugyanis építészeti szempontból, valamint a külsejét és belsejét díszítő műkincsek tekintetében egyaránt előkelő helyet foglalt el az emberiség közös vagyonát képező kulturális gyöngyszemek sorában. Jellegénél fogva azonban a keresztények számára még ennél is többet jelentett. Harangjai messzire zúgó kondulása ugyanis Isten dicsőségét hirdette. Égnek feszülő falai az örökkévalóság bizonyosságát sugallták. Szentélyének beszédes csendje lelki megnyugvást hozott. Mára viszont mindez a múlté.

Nehéz ezzel szembesülni, és még nehezebb elfogadni, de a régiek mellett újabb vétket követünk el, ha meddő kesergésre fordítjuk e földi létben amúgy is szűkre szabott időnk. Ehelyett inkább a történtek előzményeit kell elemeznünk, és levonnunk belőlük a helyes irányba való továbblépéshez szükséges tanulságokat. Kiváltó oka és következménye van ugyanis minden mozzanatnak, így a Párizs ékességét sújtó katasztrófának is. És ezt kijelentvén nem balesetre, emberi mulasztásra, netán szándékosságra célzok, hanem arra a bűnös magatartásra, amelyet az egykor keresztény Európa egyre inkább elfajuló népessége évek óta tanúsít. Az eltompított agyú, kilúgozott lelkű, megkövesített szívű tucatemberek milliói, akik nem csak a Megváltó tanításaival fordultak szembe, hanem a mindenség működését szabályozó, örök érvényű törvényekkel is. Erről szólván pedig a gyermekáldást teherként kezelő, de az egyneműek házasságát elősegítő jogszabályokra és azokat meghozó, illetve ujjongva elfogadók tömegeire gondolok. Az arctalan, józan ítélőképességétől megfosztott sokaságra, amely hagyja magát belerángatni a biztos megsemmisülésbe.

Hétfőn Párizsban fellobbantak a lángok, és óriási pusztítást okoztak a Notre-Dame székesegyházban. Véletlen volt talán, hogy ez bekövetkezett? Hogy ott következett be? És éppen akkor, a nagyhét kezdetén? Vagy inkább figyelmeztetés? Reménykedjünk, hogy a templom tetőzetét felemésztő lángok az eltévelyedettek elméjét is megvilágították, és nem fog újra elsötétülni.