Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Ezt természetesen nem azzal próbáljuk elérni, hogy alkotó módon állást foglalunk, megoldásokat javasolunk, érvelünk és indokolunk, hanem azzal, hogy – hagyományos módon — behúzzuk a farkunkat, mindenben egyetértünk az erősekkel, és megpróbáljuk addig nyalni a talpukat, amíg – mint hűséges kutyáknak – vetnek egy koncot nekünk is.
Jó példa erre az Európai Tanács legutóbbi ülése, ahol a kelet-európai tagállamok késhegyre menő vitát folytattak a „fejlett Nyugattal” az úgynevezett karbonsemlegességről. Azaz arról a vállalásról, hogy 2050-re nullára kell csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást, vagy különféle környezetvédelmi és technológiai megoldásokkal ellensúlyozni kell a kibocsátott mennyiséget. Magyarországnak, ahol az elektromos energiának alig 16 százalékát állítják elő szénalapú erőművekben, számítások szerint mintegy 150 milliárd euróra lesz szüksége, hogy karbonsemlegessé váljon, és azt akarná, hogy Brüsszel járuljon hozzá a költségekhez. Csehország csak 80 százalékban vállalná, hogy teljesíti a célkitűzést 2050-ig, és 26,6 milliárd eurós költséggel számol, Lengyelország meg sem szavazta a paktumot, csak a 2070-es határidőről hajlandó egyeztetni, hiszen szerintük 700 és 900 milliárd eurónyi beruházásra lenne szükségük, és ők is támogatást várnak.
Románia sunyin meghúzódik a sarokban, szorgalmasan bólogat, minden határidőt vállal, nem kér semmit, és ujjal mutogat a „kakaskodókra”. Bár szerencséjére a még a Ceauşescu-időben épített vízierőművek és az akkor megkezdett atomerőmű az energiaszükséglet több mint felét fedezik, és bőségesek a gáztartalékok is, a szénerőművek még mindig az össztermelés 20 százalékát adják. De Románia hallgat, az államfő nyilatkozataiból ki sem derült, hogy klímacsúcson vett részt. Majd ha a többi kelet-európai ország kikaparja a gesztenyét, akkor jó, ha nem – szintén hagyományos módon – majd halasztásokért könyörgünk.