Románia fenyeget

Óva intem Japánt, hogy megtámadja Amerikát – e megfontolandó gondolat a fáma szerint az 1930-as években jelent meg a kézdivásárhelyi Székely Újság hasábjain, a szerző nevét a hálátlan utókor nem jegyezte meg. Nyolc évtizeddel az írás után talán elmondhatjuk: Hirohito, japán 124. császára fittyet hányt a derék székely zsurnaliszta figyelmeztetésére, és a Nagumo Csúicsi tengernagy vezette japán flotta 1941. december 7-én megtámadta az Amerikai Egyesült Államok haditengerészetének Pearl Harbor-i támaszpontját, s ezzel a szerencsétlenségek egész sorozatát zúdította magára és népére.

Valahol itt tart Teodor Meleşcanu is. A román diplomácia vezetője nemhogy intette volna, hanem egyenesen felszólította Észak-Koreát, hagyjon fel ballisztikusrakéta-kísérleteivel, mert máskülönben irgum-burgum meg minden… Majd elválik, hogy Kim Dzsongun, Észak-Korea teljhatalmú vezetője, a Koreai Néphadsereg főparancsnoka, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának főtitkára és Központi Katonai Bizottságának elnöke mennyiben veszi fontolóra a román külügyminiszter dorgálását.

Tény, hogy a csaknem százéves román állam fellengzős nagyhatalmi allűrjeit nap mint nap látjuk, halljuk. Pedig a világpolitika nem a Bukarest-London-Washington tengely körül forog – ezt még „létrehozója”, Traian Băsescu is belátta. Most Johannis minden nap elmondja, hogy Románia az Európai Unió magjához akar tartozni, és határozottan elutasítja a többsebességes Európa ötletét. Persze nem úgy, hogy odaálljon – mondjuk – a regionális érdeket védő Visegrádi Négyek mellé, hanem úgy, ahogyan az a román külpolitikában mélyen gyökerezik: az erősebb oldalához dörgölőzve (semmi kétség: majd átállnak a másik oldalra, ha az erőviszonyok megváltoznak).

A tények a román diplomáciát szemmel jól láthatóan nem zavarják, hiszen Európa már rég többsebességes: vannak, akik az euróövezethez tartoznak, és vannak, akik nem; vannak, akik a Schengeni-határokon belül lézengenek, és vannak, akik ezen is kívül rekedtek. Ám ahhoz, hogy közelebb engedjenek a „maghoz”, valamit tenni is kellene, a duma ugyanis sok mindenre elég, de ehhez éppen nem.