Romantikus értelmezők, realista elemzők

A Johannis-látogatásról sokan sokfélét elmondtak a romániai magyar sajtóban, de még anyaországi publicisták, sőt, fővárosi elemzők is megszólaltak. Akármennyire is óvatosan, körültekintően fogalmaztak a szerzők, mégis a gondolatok és következtetések polifóniájában két jól elkülöníthető attitűd figyelhető meg. Ezt a kétfajta attitűdöt nevezzük el „romantikusnak” és „realistának”.
Bár mindkét fél a román–magyar politikai szembenállás csatamezejére helyezi a találkozót, a „romantikus” értelmezők inkább a vizitre magára és annak belső, lágy, társas interakcióira, a harmóniára, konszenzusra törekvő, békés, pozitív elemeire koncentrálnak – ezekből domborítva ki egyfajta optimista és reményteljes végkicsengést a társadalmi együttélés jövőjét illetően. Az államfői villám-látogatásnak már-már diplomáciai jelentőséget tulajdonítanak, lázasan kutatva–elemezve Johannis és a székely lófők gesztusvilága mögött meghúzódó szinergikus motivációkat, szándékokat. Egy zászló, egy himnusz, egy szó, egy kifejezés. Félszavakat, fintorokat, egyszóval a metakommunikáció (testbeszéd, hangulat, atmoszféra) világát értelmezik, és olvasnak belőle – a hitre apellálva – akárcsak hajdan a csillagjósok.

Talán éppen azért vállalják ezt a szerepet, hogy ellensúlyozzák az úgynevezett „realisták” befolyását a politika küllemére. Ez utóbbiak ugyanis, az örökösen gyanakvó és pesszimista „realisták”, az úgynevezett pőre valóság prófétái úgy tekintenek magukra, mint akik a kritika eszközével átlátnak a ceremóniák díszletein, s ami mögött változatlanul zajlik a részvétlen küzdelem a nyers érdekek mentén. Csak az uralmi és jogi tényeket veszik számba, minek következtében minden más illúziónak tűnik, vagy legalábbis nélkülözhetőnek. Így az elnök felségi útját inkább a politikai haszonszerzés és konfrontáció pőre logikáján keresztül láttatják, és onnan nézve szkeptikusak az esemény jelentőségével kapcsolatban.

A romantikus és a realista is megragad valamit az eseményből, de csak együtt, egymást kiegészítve érvényesek, és segítenek az eligazodásban. Persze, a szereposztást is nézve sokkal szerencsésebb, ha a sajtó realista marad, mikor a politikus elábrándozik.