Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Naiv és jó szándékú emberként kikerülni ebbe a világba, azt hiszem, egyenlő az öngyilkossággal. Kiskorom óta arra nevelnek, hogy vegyem észre, az emberek legtöbbször nem jó szándékkal közelednek felénk. Akaratosan kiálltam, bután érveltem amellett, hogy egy érző, gondolkodó emberi lény alapból csakis jó lehet. Hittem, hogy mindenkiben van jó, csak meg kell keresni, el kell fogadni, látni kell a körülményeit. Ha valaki ártott nekem, mindig megmagyaráztam, hogy biztosan neki sem könnyű az élet, saját frusztráltságát vezeti le rajtam, nem akar ő rosszat, csak pocsék napja van. Így nagyon hamar céltáblája lehetsz megannyi embernek.
Még mindig hiszem, hogy csak azért szemetek egyes emberek, mert saját maguk hiányosságait kompenzálják, de ez sajnos semmin sem segít. Amiért ő megbánt engem csupán azért, mert rossz kedve van, és én tudom, hogy igazából nem nekem szól, attól én még meg lettem bántva. És amíg naponta egyszer szembesülsz ezzel, nincs gond, le tudod legyinteni. De nem látni mást ebben a világban, mint áskálódást. Mindenki keresi másban a fogást, hol tudná kritizálni, mit tudna a szemére hányni, miben van egy falatnyi tökéletlenség.
Vagy más alatt vágod a fát, lehordod mindennek mindenki előtt – ezzel pedig fennebb kerülsz! –, vagy pedig magad alatt, és elmerülsz. Én kitartóan vágom magam alatt évek óta. Mások hibáit is felvállalom, mert én nem vagyok olyan, hogy valakit rossz színben tüntessek fel. Ha nem vagyok hibás, akkor is elnézést kérek, mert én vagyok a hierarchián lennebb, nekem kell. Így tehát emberek tolnak lennebb, és én is saját magam. Hiába vagyok maximalista, próbálok mindent úgy csinálni, hogy az jó legyen, a végén úgy sem lesz jó, mert akad valami, amibe bele lehet kötni. Egy pont, egy vessző, egy folt az elmosott tányéron, egy hangosabb szó, egy fanyarabb mosoly.
Tehát ti, akik hozzám hasonlóan lenyeltek mindent, mint a túrós puliszkát, időben vegyétek észre, hogy ezzel csak magatoknak ártotok, mert ha nem, mindennap ki kell majd lábon hordani egy agyvérzést.
Bartok Barbara