Keressük a fényt!
Egy több évezredes emberi tapasztalatot foglalt tömör mondatba a Könyvek Könyve, mis...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Ahogy mondani szokás, rátettek még egy lapáttal a ganédombra. A rendszerváltás óta eltelt harminc év alatt hozzászokhattam volna, hogy Abszurdisztánt Keljfeljancsik és Paul Castellanók terelgetik a szakadék felé, de a járványveszély és szükségállapot alatt tapasztalt fejetlenség, kapkodás és üres lózungok ismételgetése ismételten beigazolta félelmeimet.
Ion Marcel Vela szenátor, a belügyi tárca vezetője szombaton jónak látott kiadni egy rendeletet, miszerint a szükségállapot ideje alatt, szombat és vasárnap 17 és 21 óra között a rendőrség, csendőrség és határőrség hangjelző berendezéssel ellátott járműveiből le kell játszani a román himnusz első három strófáját. A miniszter arra is kitért, hogy a berendezéseknek tisztán és megfelelő hangerővel kell a himnuszt visszaadniuk.
Ez meg is történt. Országszerte, így Kézdivásárhelyen és a megyeszékhelyen is felcsendült az Ébredj, román kezdetű dal a rozsdázó Loganok fémesen nyekergő tetődobozából, amelynek tervezője sohasem gondolta volna, hogy eljön az az idő, amikor a rend őreiből szerencsétlen bohócot, lemezlovast farag a főnökük, aki vélhetően nincs azzal tisztában, hogy a himnusznak – akárcsak a kalapnak – megvan a maga ideje és helye, és ahogy nem tűzzük ki a nemzeti lobogót az udvar végében a deszkából ácsolt árnyékszékre, úgy bármelyik ország legfontosabb zenei darabját sem játsszuk – ez esetben szó szerint – úton-útfélen.
Mert a belügyminiszternek lenne mivel foglalkoznia válságidőben, mintsem azzal lefoglalni alkalmazottjait, hogy muzsikát játszanak az amúgy is bepánikolt népnek, amely akárcsak Észak-Korea lakossága: himnuszra kel, ebédel, dolgozik, végzi kis- és nagydolgát.
A tárcavezető például magas szintű hozzáértésével orvosolhatná a határátkelőknél kialakult fejetlenséget, normális ételt adathatna a karanténba helyezett, külföldről hazatért vendégmunkásoknak – ha már nagyon szerencsétlen módon hazahívták és -hozták őket –, vagy akár azt is eldönthetné végre, hogy milyen és honnan beszerzendő papírral lehet két himnusz eléneklése közben kimozdulni a házból legalább egy kenyeret megvásárolni. Vagy, míg a rend őrei kénytelenek lemezlovast játszani, akár azt is firtathatnák, hogy a nagyáruházak parkolóiban mit keresnek hatósági felügyelet nélkül idegen rendszámú autók.
Ti is csak irigykedtek, hogy nem nektek jutott eszetekbe.