Sárga lap az ellenzéknek

A hétvégére meghirdetett – az alkotmány módosítását szorgalmazó népszavazás – új és pejoratív értelemben vett „eredeti” technikával gazdagította az egymással tusakodó román politikai ellenfelek harci eszköztárát, harcművészetét. A nóvum – innováció? – az ellenzék részéről érkezett, hiszen arra még nem volt példa a két évtizedes múltra visszatekintő román demokráciában, hogy az ellenzék szervezett módon obstruálja a választói akarat „szentségének” megnyilvánulását. Pedig éppen erről látszik árulkodni az a jelenség, miszerint Szeben, Temes, Arad, Kolozs és Bihar megyékben tömegesen léptek vissza a szavazókörzetekbe kijelölt elnökök. Szeben megyében például közel felük élt ezzel a lehetőséggel.
Márpedig ha egy szavazókör elnök nélkül marad, akkor a népakarat megnyilvánulásának és nyilvántartásba vételének törvényes feltételei nem teljesülhetnek, vagyis en bloc, úgy ahogy van a demokrácia, és legalapvetőbb intézménye, a választói döntéshozatal procedúrája leáll.
Kétség nem fér hozzá, hogy ezt a jelenséget az ellenzéki pártok gerjesztették, hiszen a visszalépések összehangoltan és szervezett módon történtek, a törvény által biztosított lehetőségeket maximálisan kihasználva próbálták obstruálni, szabotálni a család fogalmáról szóló népszavazást. Gondoljunk csak bele: a nevezett megyék az ellenzék fellegvárainak számítanak; az erdélyi megyékben erős szavazóbázissal és erős társadalmi beágyazottsággal rendelkező szervezetek vannak, amelyek természetesen belakják az adminisztráció teljes horizontját, minek következtében befolyással vannak a szavazókörökbe kinevezett kádersereg összetételére is.
A kép ezen a téren tehát tiszta, az viszont kevésbé, hogy helyénvaló-e ez a fajta politikai „ellenállás”? Mert bár az obstrukció nem idegen a demokratikus kisebbségek, a mindenkori ellenzékiek harcmodorától, ezen eszköztárba jobb helyeken egyáltalán nem fér bele a népakarat, az állampolgárok hatalom- és joggyakorlásának meghiúsítására tett kísérlet. Mert ez a demokratikus játékszabályokba és azok igazságosságába vetett hit kétségbevonását jelzi, ez pedig nagyon rossz fényt vet az ellenzék – bár emberileg érthető – dacoskodására.