Sárga levelek közt fürdőruhában

Istenem, mennyire vártam már az őszt! Hozzákapcsoltam egy mérföldnyi pozitív dolgot. Elképzeltem, hogy életem első tanulásmentes szeptembere, októbere mennyi újdonságot, szépséget hoz majd az életembe. A telefonom virágbokros háttérképét lecseréltem sárguló erdőre.

A gardróbomból kidobáltam a lenge ruhákat, színek szerint pakoltam be a pulcsikat, sálakat, kabátokat. Feltankoltam a fiókot különböző ízű teákkal, körbevettem az ágyamat meleg pokróccal, sütőtök illatú gyertyával. Előkerült a fonal, a kötőtű a hosszú, hideg, bekuckózós, teázós, filmezős estékre. Figyeltem az erdőket, a fákat, mikor öltöznek ők is végre színes levélruhába.

Egyik reggel kipattantam az ágyból. Felhúztam egy hosszú farmert, hozzá egy pulcsit, körbetekertem a nyakamat kockás sállal és még egy dzsekit is a hátamra vettem. Láttam ám az ablakból, hogy süt a nap, örültem is a sugarainak, de a fene gondolta volna, hogy kánikula tombol odakint. Kiléptem az ajtón, utamra indultam, éreztem, nemsokára megrohadok a sok réteg ruha alatt. De makacsul hagytam magamon a kabátot-sálat. Október van, nehogy már pólóban flangáljak a városban! Hittem benne, hogy ez az idő úgy sem tart majd sokáig, pillanatnyi hóbortja a természetnek.

Néhány nap van csak hátra a téli időszámítás kezdetéig, de még mindig, hetek óta kitart a nyár. Indián vagy vénasszonyok nyara, vagy akárhogyan is nevezzük az ehhez hasonlót. Percről percre hőmérsékleti rekordok dőlnek meg. Én is vénasszonynak érzem most már magam, annyit panaszkodom emiatt. De ne mondja nekem senki, hogy ez normális, elfogadható, egészséges és élhető. Hát milyen bolondul nézünk már ki a sárga falevelek között egy szál rövidnadrágban, na! Az egyetlen jele az ősznek, a hosszú sorok a gyógyszertárban, torokcukorkáért, Coldrex teáért.

Én már alig várom, hogy húsvétkor hóembert építsünk! Hatalmas szerencse, hogy a globális felmelegedés, a környezetszennyezés csak egy trend, egy médiahisztéria! Haha!

Bartok Barbara