Si-ke-rült!

Az utóbbi egy-két évben már settenkedett a valós esély, megmutatkoztak olyan jelek, hogy talán-talán Pjongcsang csenghet a magyar aranytól. Előbb Miklós Edit tett csúcstámadó kijelentéseket, majd – a másodszori sérülése után – kizárólag a rövid pályás gyorskorcsolyázókra irányult a figyelem, hiszen a magyar-kínai fivérek már többszörös Európa- és világbajnokok.

Arra viszont nem sokan gondolhattak, hogy éppen a váltó, vagyis egy csapat lesz majd a hős. Liu Shaolin Sándort emlegették az 500 méteres vagy 1000 méteres táv arany-, illetve éremvárományosaként, ez nem jött össze. Öccsének, Liu Shaoangnak még annyira sem. De az egyéni kudarcok, félkudarcok nem letörték, hanem megedzették a fiúkat. Két társukkal, a „veterán” Knoch Viktorral és Burján Csabával káprázatosan ügyes, magabiztos, higgadt, taktikus döntőt futottak az 5000 méteres, 45 körös távon.

Nem álszerénység, a csapat tagjai nem tartották kifejezetten esélyesnek magukat az aranyra, a négyes döntőben érmet szerettek volna, aztán arany lett belőle! Az olimpiára való kijutásuk hajszálakon múlott, a döntőbejutást bravúrként élték meg, és ezek után jött a kellemes meglepetés. Magyarok millióinak szereztek örömet!

Meglepő, hogy a román sajtóban elvétve találni a magyar téli olimpiai aranyról szóló híreket, vagy – ajaj! – méltatásokat, de az anyaországi támogatással működő erdélyi magyar sajtóorgánumok némelyike is közömbösen tálalta a magyar aranysikert. Az pedig bántó tájékozatlanság, hogy erdélyi magyar internetes felületeken „honosított, de a magyar nyelvet megtanuló, szépen beszélő” kínai gyorskorcsolyázókról olvashatunk.

Az igazság az, hogy a két Liu fiú Magyarországon született, édesanyjuk kifejezetten csinos, kedves, fiatalos szőke magyar hölgy, a neve Szabó Szabina. Az édesapa valamikor Kínából érkezett Budapestre, a kettőjük házasságából született a két világklasszis sportoló, akik a kínai kitartás és a magyar őserő ötvözői, ahogyan Szabina fogalmaz. A fiúk Kínát és Magyarországot is hazájuknak tekintik, de magyar színekben sportolnak. A szülők elváltak, az édesapa jelen volt két fia pjongcsangi történelmi sikerének helyszínén.