Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Nagyon örvendek, hogy Kovászna is kezd felzárkózni a fejlődő városok sorába, értem ez alatt a kiépített infrastruktúrát, és magát a tenni akarást, hogy odafigyelnek a turizmusra. Azonban elszomorító az a Teleorman megyét idéző látvány, amikor a város tele van kóbor kutyákkal. Tudtommal régebb a kézdivásárhelyiek intézték a kóbor ebek befogását, aztán ez megszűnt, és azóta egyre inkább látni kutyákat a város utcáin kószálni. Valamelyik újságban úgy olvastam, hogy közbeszerzés lesz hirdetve az ebek befogására, de a jelekből ítélve előrelépés még nem történt.
Ott vannak a kutyák szinten mindenhol, és a legelszomorítóbb, hogy a gazdátlan kutyák mellett naponta látni olyan ebeket, amiket a gazdájuk enged el hanyag módon. Pl. van a Stefan cel Mare utcában, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum környékén egy porta, amely előtt szinte mindig kint ül egy megtermett fekete kutya, és nem egyszer látni, hogy a kapun bemegy, ahonnan kiengedték. Soha nem értettem meg, hogy akinek kutyája van, miért nem képes benn tartani az ebet. Persze, ha lenne menhely vagy legalább egy hivatalos szervezet, ami intézkedik ez ügyben, akkor változna a helyzet. Mert bármennyire is „katonai” lépés, miután néhány büntetés kiosztásra kerül, következőkor a gazda meggondolja, hogy benn tartsa-e a kutyáját, vagy inkább fizet.
És ez a helyzet azokkal is, akik a kutyára úgy tekintenek, mint valami tárgyra: egy ideig nevelik, aztán kidobják az útra. Mert sok ilyen kóbor kutya van. Az ilyen ember minek tart ebet? Meg ott van a legenda, amit mindenki tud, de senki sem látott, vagyis hogy máshonnan hozzák a kutyákat, és elengedik a városban. Ezeket nem lehet fülön csípni?
Remélem, mielőbb kerül olyan állatvédő szervezet, amely megoldja ezt a problémát.
Kerekes Géza, Kovászna