Sokat megéltem

Hányas vagy? Ja! ’53-as? Akkor a te időd már lassan lejárt… Nem is kellesz már a politikában, senki nem kíváncsi a véleményedre, de lassan már a hangodra, a nótáidra sem… Pedig sok mindent megéltem.

Kisiskolás koromban kioktattak, hogy a kollektív gazdaság és Lenin fényei, az elektromos áram, az nem más, mint a jólét. Aztán telt-múlt az idő, s mindent megtapasztalva, utána kutatva, sokat olvasva, főleg nagyon sok rádiót hallgatva már értelmesebben felmértem, s megmosolyogtam a KISZ-es meséket. Aztán jött a pártos időszak. Megértettem, hogy az élet nagy összefüggéseit felmérve csak úgy érvényesülök, ha megjátszom a kis, irányított naiv gyereket, pedig átlátva felfedeztem, hogy csak kevesen hitték és vették komolyan.

Igazából úgy cseperedtem fel, hogy nagy titokban, a hangszórót fülemre szorítva habzsoltam a Szabad Európa Rádió recsegését, amiről a karhatalomban hívő elvtársak azt szerették volna, hogy ne hallgassuk, se Cseke Gábort, se Cornel Chiriacot, hiszen ezek „az imperialista, nyugati, velejéig romlott kapitalisták ideológiájukkal” megrontják a kommunista ideológiában felnevelt „tiszta” gyerekeket. Aztán megértem az úgynevezett „rendszerváltást”! A televízión keresztül néztem a tűzharcot, s elhittem, hogy mégis felrobban a román puliszka. Aztán ujjongva ünnepeltünk az EU-csatlakozás napján. Sajnos, nem történt nagy változás.

Majd ránk tört a vadkapitalizmus. Most aztán nem elég a sok rossz, de az első, második…, negyedik világjárvány miatt rémüldözünk. Nem kell nagy gazdasági tudásom legyen, mégis tisztán látom, hogy egy nagy pénzügyi világválság kezdődik. Megtanultam, hogy a fizikai világban házirendeket alkotunk magunknak, magatartási szabályokat, amelyeknek megsértőire szankció vár. A terjedő beteg ideológiák természetes gátrendszere, a régi erkölcs: romokban áll.

Orbán Barra Gábor, Sepsiszentgyörgy