Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Nem is a hír lepett meg, nem is a lótás-futás a régiek nyomán még föllelhető cserépkancsók, osztováták vagy tulipános ládák holléte, hiszen itt, Székelyföldön ha látni akarsz emlékeztető használati tárgyakat, egy-egy kiképzett tornácot, székelykaput, csak átlépsz a szomszédba, ott leled. Igaz, immár nem olyan gyakran, hiszen takarítottak itt elvadult s elvadító háborúk egy emberöltő alatt. És mégis élünk, seregek ellenére, mégis… Hála, hála.
Székelyföld ezeréves „tárházából”, környékéről gyűjthetünk sajátos, mondhatni: páratlan történelmi maradékot, hogy látva emlékezzék szerénységünk ellenére könnyek között a mai maradék, áldva, óvva. Udvarhelyszék egyik nagyközsége Máréfalva, egykor még Máriafalva, nagy katolikus közösség. Lakója volt Kovács Antal nagytatám is, aki túlélte mindkét világháborút egészségben. András nevű fia, nagybátyám Erdély s Magyarország határainak visszaigazításában volt fegyveres honvéd. A székelység létszáma megcsappant, és mégis élünk. Urunk, oly közeli az örökkévalóság… Most se koldulunk, csak fölmutatunk pár tucat portékát, hogy látva lássák jeleit az eleven múltnak, s tán a jövőben is.
Katica néni ma is él, 96 évesen, sereg unoka, más rokon legközelében, közel a száz esztendőhöz is. András bátyánk maga faragta meg, „írta meg” vésővel a székelykaput. Az ma is belekiált a székely mindenségbe. Emellett volt földműves, katolikus kántor, órásmester a faluban, írt verseket, népdalokat.
Nagyapám Anti bá’ vala, az ősi képeken Viktória nevű hitvesével. A fia egybe írva: Kovácsandris, aki még kántori szakot is végzett Gyulafehérvárt. A tulipános festett bútor a lányáé, Zsuzsáé, igen a régi-régi cserépkannák is. Érdekes, annyi minden után sem feslenek az időben ezek a festett, színes bútorok.
Ugye nem igaz, hogy akár egy halotti kéz, a múlt íze, élte a halállal homályba vész? Nagyapánk és neje, Viktória nannyó orcája emitt a képen fölragyog, akár a magunk építette templom tornyának tetején a kereszt. Magad is tudod, mi érdemes megmentésre, mellkas mögött, szívközelbe, hogy megtartanád…, hogy téged az megtartana.