Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Mikor ráköszön a jó idő a magyar emberre, onnan már nincs megállás, nincs visszaút. Nem kell 25 fok sem, elég csupán, ha süt a nap, nem fúj nagyon a szél, de legalábbis nem esik az eső. Nagyjából húsvéttal kezdődik, majd október környékén ér véget a „gyertek, süssünk meg valamit” nevű szezon. Nem kell hozzá különösebb alkalom, csupán egy hétvége, egy szabadnap, de lehet egy akármilyen csütörtök is, ha mondjuk aznap sikerült egy kisebb munkálatot befejezni. Ha az emberfia például újradeszkázta a kerti budit, az már egy nyomós ok lehet arra, hogy előkerüljön a fokhagymába pácolt nyakkaraj, a miccs, a szalonna.
Ha ez az időszak pedig elkezdődött, bizony, bizony végeláthatatlan ideig vissza-visszaköszön. Nem lesz többé húsleveses, csirkepaprikásos hétvége, csakis sült hús. Szülőkkel, barátokkal, asztalossal, kollégákkal, szomszéddal, messzi ismerőssel, bárkivel. Sütünk egy húst. Erre persze nem feltétlenül az adott étel utáni sóvárgás, szeretet hajt, sokkal inkább a társaság, a beszélgetés, egy kis pálinka, bor vagy sör, esetleg esküvőről maradt whisky, csajoknak (ebben az esetben a sofőrök) limonádé.
A hősünk, a házigazda, az úr a háznál pácolja és süti a húst. Ehhez a társaságban más nem ért annyira, mint ő. Mellette a hímneműek bor, sör, pálinka társaságában arról mesélnek, hogy egy alkalommal, egy másik helyen, egy másik társaságban hogyan sikerült pontfixjóra sütni a csirkét. A háziasszony hagymát pucol, uborkát, paradicsomot, másik kezével citromot facsar a limonádéhoz, isten tudja, melyik végtagjával pedig sütőurunk keze alá adja a fontosabbnál fontosabb eszközöket: villát, tálat a húsnak, sört, bort, pálinkát, hozzájuk poharat. A nőneműek két percenként zaklatják a kérdéssel, miben segíthetünk, de háziasszony legyen a talpán, kinek büszkesége azt megengedné. Így hát tényleg egy nagyon kevés, szolid, kedves pletykálkodás közben megterül az asztalka, rajta minden jóval.
Néhány óra múlva álmatag asszonyok nyúzzák párjukat: induljunk már haza, szívem. Háziasszony félmosollyal arcán kíséri ki őket, mosogatás közben pedig beleegyezik férjeura parancsába, miszerint jövő hétvégén kit látnak vendégül.