Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Szólal mélán, panaszosan, majd föltüzeli magát a megszokott nacionalista fokra Ioan Cismaș romániai román újságíró. Kimondottan határozott alanya, tárgya nincs az írásnak, míg bele nem habarja a saját (nem réto, csak román!) levébe a jobb sorsra érdemes Svájcot. Mintegy összeveti a két országot egy Cismaș-féle hasonlítgatásba. Ez már nevetséges is lenne, de nem az erdélyi magyarok számára.
Hasonlóság abban, hogy az Alpokban élő ország nemzeti ünnepe augusztus 1. Eldadogja, hogy a nemrég letűnt – annyi minden letűnik! – kommunista rendszer aug. 23-át tette nemzeti ünneppé…
Emlékszünk: 1984-ben e nemzeti hajcihőn buletinre adtak fél magyarországi Ráma-margarint az ünnepre. Na, de beugrott a ’89-es műanyagforradalom, lett december 1. az ünnep.
Abban is hasonlítgatja Cismaș a két országot, hogy több nemzetiség, miegymás. Itt már könnyezik, emlékeztetvén arra (alaptémája most!), hogy a román nemzeti ünnepen nem voltak felvonuló tömegek, mint augusztus huszonharmadikákon, és nem volt lobogótenger az utcákon. Emlékezik, hogy 1985. nyarán Svájcban volt (hogy kapott útlevelet oda?!), meghatotta, hogy a nemzeti ünnepen minden egyes házon ott volt Svájc, a közös haza lobogója!
Mondom neki most, de hiába, hogy Svájcban van, s működik az Államtanács, mellette egy szinten a Nemzeti Tanács AZONOS jogkörrel. Amott élnek németek, franciák, olaszok és rétorománok – abszolút egyenlő állampolgári, nyelvi, oktatásszervezési jogokkal! Négy hivatalos államnyelv van! 1315-ben a svájciak csúnyán legyőzték a hatalmi habzsoló Habsburgokat, azóta rend és jólét a nyugalomban. Ujjongnak a nemzeti ünnepen, de – nem köpdösnek egymásra, uram! Dologidő, bankvilág, az Alpok nemes méltósága. Szóval a svájci kantonokkal hasonlítgatni ezt a Romániát – enyhén szólva röhögvényes. Még akkor is, ha holnaptól kötelező lesz minden házra kifeszíteni a román lobogót Székelyföldön. Akkor azonban követeljük mi is a hivatalos magyar nyelvet, már a Cismaș-féle hasonlítgatás kedvéért. És ígérem, átjárunk mi is Svájcba nemzeti ünnepeiken, jó szívvel.