Szabad zászlók és címerek

Folyik a zászlók és címerek elleni harc. Talán helyesebb, ha ádáz küzdelmet írok. Illetve, helyesbítve: bizonyos zászlók és címerek ellenében. Nos, azok éppen a mi zászlóink és címereink. Vannak, akik bírják, akadnak, akik kimerülnek a csatározásban. Az előbbiek vállalják még ideig-óráig a zaklatást, a fenyegetést, vannak azonban, akik valósággal belerokkannak a végtelen meghurcoltatásba.

Én nem irigylem azoknak a polgármestereknek a helyzetét, akik egy-egy bírósági döntés után létrára másznak, s kiemelik helyéről a település jelképét. A nagy baj az, hogy a döntők és feljelentők szerint nem mindenkinek jelenik meg ezen a jelképen a saját jelképe. De hát mit csináljon az a település, ahol nincs olyan, aki hiányolná a hiányzó jelképet, mert olyan nincs is.

És itt van dr. Szekeres Attila eléggé nem dicsérhető, példa nélküli kiállása az erdélyi térségi zászlók és címerek ügyében. Ő rajzol, szerkeszt, történelmet tanulmányoz, néprajzzal foglalkozik, környezetet szemrevételez, tanulmányokat ír, kapcsolatokat teremt és ápol, nemzetközi és hazai tanácskozásokon népszerűsíti, védelmezi, óvja azt, ami nekünk kijárna, s ami a román törvénykezés szerint nem illet meg bennünket. Azaz megillet, csak nem úgy, hogy az nekünk elfogadható legyen. Marad a jelentgetők oldalán.

Legutóbb például azzal kavarták fel a csíkiak kedélyét, hogy le kell szerelni az utcanévtáblákat, mert a magyar nem lehet felette, sem azonos szinten a románnal, mert az a feljebbvaló, a magyar alábbvaló. Csíkban is! Dr. Szekeres Attilát említettem. Pár napja Ljubljanában járt, előadást tartott a Zászlótudományi Világkongresszuson az erdélyi történelmi zászlókról. Mellesleg tagja lett a szlovén fővárosban tartott kongresszuson a Zászlótudományi Egyesületek Világszövetségének(FIAV). Az erdélyi egyesület a Világszövetség egyetlen romániai tagja, s az egyetlen magyar tagja. A Román Vexikológiai Társaság tagságát már 1915-ben felfüggesztették. Közben Attilát megválasztották a Nemzetközi Címertani Akadémia levelező tagjának. Mindezek ellenére nem sikerül elérnünk, hogy szabadon lengő zászlók, díszes címerek jelöljék a mi itthonlétünket.