Szabadságot követelünk!

Hétfő esti maratoni ülésén a Szociáldemokrata Párt Országos Végrehajtó Bizottsága megvonta a támogatást Mihai Tudose kormányfőtől, aki ezt követően bejelentette, hogy azonnali hatállyal lemond. Mi, erdélyi magyarok akár örülhetnénk is a hír hallatán, hiszen megszabadultunk a székelyeket akasztással fenyegető miniszterelnöktől, de sajnos erre semmi okunk.

Nincsen okunk örvendezni, hiszen Tudose nem kért bocsánatot a televízió nyilvánossága előtt tett fasiszta kijelentéséért, ráadásul le is tagadta azt. Nincs okunk örvendezni, ugyanis a politikai hatalmat Romániában jelenleg gyakoroló Szociáldemokrata Párt nem ítélte el az elhangzottakat, és el sem határolódott azoktól. Mint ahogy a többi politikai alakulat vagy az államfő sem. De még ennél is súlyosabb, hogy néhány elenyésző kivételtől eltekintve a román társadalom is hallgatásba burkolózott. Nincs okunk örvendezni, mert a migránsok jogait fennen hangoztató Európai Unió vezetői sem foglaltak állást az ügyben, és úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Bezzeg, ha Magyarország miniszterelnöke nyilatkozott volna hasonlóan, már rég a fejét követelnék, és nem csak az övét.

Nincs okunk örvendezni, azonban gazdagabbak lettünk egy fontos tapasztalattal, mert ismételten bebizonyosodott: baj esetén csak saját magunkra számíthatunk. E szomorú felismerésnek viszont akár pozitív hozadéka is lehet, ha szembenézünk a valósággal, és önámítás helyet a tényekhez igazítjuk cselekedeteinket és lépteink.

Elsősorban a minket következetesen elnyomó bukaresti hatalomhoz lassan 22 éve tartó dörgölőzést kell azonnal beszüntetni. Ezzel ugyanis a magyar kérdés általuk hajtogatott megoldását bizonyítjuk a világnak, miközben a román alkotmány még a létezésünket sem ismeri el. Be kell látni továbbá, hogy a szabadságot nem koldulják, hanem követelik. Éppen ezért erőteljesen a tudtára kell adni Bukarestnek, hogy a jelképeink használata nem képezheti alku tárgyát, mint ahogy a fennmaradásunkat biztosító autonómia sem. Ennek pedig legmegfelelőbb módja a tömeges utcára vonulás. Székely zászlókkal a kézben, hogy ne tagadhassák le a kilétünket.