Szakma-sztár

Különösebben nem kell magyarázni, hogy mit is jelenthet ez a kifejezés. Ahogy a zenei világban vannak sztárok, ugyanúgy miért ne lehetnének csillogó szakmabeliek is.

Ugyebár, ha szakmát emlegetünk, elsősorban nem is a zenei vagy valamilyen értelmiségi besorolás jut eszünkbe, hanem szinte kivétel nélkül a kétkezi munkát végzőkre gondolunk. Igen, közöttük is akadnak kiemelkedő teljesítményre képesek, nyugodtan beszélhetünk szakmunkás-elitről is, olyanokról, akik ugyan kevésbé jártasak az irodalom, a politika, a zene világában, még a sport is nagyrészt hiányzik mindennapjaikból, hisz számukra az számít, hogy szépet építsenek, gépeket vezéreljenek és készítsenek, élelmiszert állítsanak elő stb.

Megbecsültségükről (megbecsületlenségükről) főleg az anyagi juttatásaik árulnak el sok mindent, mert kevés kivételtől eltekintve bizony ott kullognak a fizetési listák legalján. Persze, én most nem ezt akarom boncolgatni, hanem azt emlegetem fel, hogy ezeken a pályákon is hihetetlenül sok lehetőség kínálkozik a kiugrásra, a tudás megcsillogtatására. Ezek közül egyet felhozok, az úgynevezett Szakma-sztár rendezvénysorozatot, amely Magyarországon meghirdetett esemény, de jó pár éve bekapcsolódhattak ebbe a külhoni magyar szakiskolások is. Annak idején, még az azóta felszámolt Perspektíva Szakiskolából két esztendőben is első díjat hoztak a diákok – lehet, akkor más is volt a neve-, de az egyik inasiskolás lány gyönyörű hímzett mellényéért kapott kitüntetést, másik alkalommal pedig az egyik ácstanonc állt fel a dobogó legmagasabb fokára pontosan elkészített házfedél-makettjével. Ezt a vetélkedőt ebben a tanévben is meghirdették, s ha nem lenne a Berde Áron Szakképző Iskola két tanulólánya, most is képviselet nélkül maradnánk a végső találkozón. Erdélyből egyébként tízen jutottak túl a megyénként megszervezett felméréseken (megyénkből csak a Berde Áron és a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor jelentkezett): ketten tehát, egy pincér- és egy cukrászszakos lány a Berde Áronból, ketten Nyárádszeredáról (mindkettő bolti eladó), egy-egy Kolozsvárról (villanyszerelő), Székelykeresztúrról (asztalos), Marosvásárhelyről (villanyszerelő), hárman pedig a csíkszeredai Kós Károly Líceumból (ács, kőműves, központifűtés- és gázhálózat-szerelő).